előző nap
következő nap

„Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek...” Mt 23,1–22

1 Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és a tanítványaihoz: 2 Az írástudók és a farizeusok Mózes törvényhozó székében ülnek. 3 Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert nem azt teszik, amit mondanak. 4 Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállára rakják, de maguk egy ujjal sem akarják azokat megmozdítani. 5 Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhabojtjaikat; 6 a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; 7 szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket. 8 De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. 9 Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. 10 Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. 11 Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! 12 Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. 13 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni. 14 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színlelésből mégis hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra. 15 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. 16 Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, az érvénytelen, de ha valaki a templom aranyára esküszik, azt köti az eskü. 17 Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? 18 Ezt is mondjátok: Ha valaki az oltárra esküszik, az érvénytelen, de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, azt köti az eskü. 19 Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? 20 Aki tehát az oltárra esküszik, az arra is esküszik, ami rajta van. 21 Aki pedig a templomra esküszik, az arra is esküszik, aki benne lakozik. 22 Aki pedig az égre esküszik, az Isten trónusára esküszik, és arra is, aki azon ül

„Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek..." (3) – mondja Jézus hallgatóinak a farizeusokról. Ha jóra biztat valaki, ne mondjuk, hogy „De hát ő maga sem csinálja!", hanem tegyük a jót. Szüleinknek, lelkészeinknek, a hitre tanítóknak könnyű felfedezni a hibáit. Jézus nem arra hív, hogy az előttünk járókat megítéljük, hanem arra, hogy a meghallott jót kifogások keresése nélkül cselekedjük, mert így lehetünk az egyetlen Mester követői.

RÉ 12 MRÉ 12

„Legyetek szentek előttem!” (2Mózes 22) 2Mózes 22

(30) „Legyetek szentek előttem!” (2Mózes 22) Úgy dobog itt Isten törvényében az evangélium, a szigorban a kegyelem és a szeretet megtartó örömhíre, mint a kemény, ZÁRT MELLKAS ALATT AZ ÉLTETŐ, CSATTOGÓ SZÍV. – 1. Ez azt jelenti, hogy minden szabály értünk van, ahogy a mellkasunk alatt dobogó szív is azonnal jelzi a legkisebb rendellenességet is, hogy az életet szolgálja. Minden esethez szabott rendelet,* és minden egyértelmű tiltás,** csakis az életet, annak kiteljesedését szolgálja (1–16; 17–19). – 2. Nyilván, sok, itt olvasott rendelkezés az adott korhoz kötött, de még ezek is mindig túlmutatnak a konkrét eseteken az élet Urának szabadító szeretetére, aki minket megelőzve cselekedett értünk, mert kihozott bennünket a sokféle megkötözött szolgaság „Egyiptomából” (20). – 3. Ez a szabadító tény azonban hitre hív, alázatra és engedelmességre késztet, és irgalomra vezet mások irányában (21–30). Isten szabadításából életszentség következik.***

___

*  Egy adott esethez szabott rendelet: kazuisztikus törvény; „ha”, „akkor”…

**  Egyértelmű tiltás: apodiktikus törvény.

*** A szentség az istenhit és az emberszeretet egysége.

Ennek a szentségnek két konkrétuma olvasható a 27. versben, jó lenne megjegyezni végre, mert ebből fakad minden más hiteles rend és szeretet.

Enélkül félrever, majd megáll a szív: „Istent ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd!” (27).

Bizony, beteg a szívünk, haldoklik az életünk…