„A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába...” Mt 28,11–20
„A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába..." (16). Márk szerint a tanítványok még nem találkoztak a feltámadt Jézussal, de engedelmeskedtek üzenetének, elmentek Galileába, hogy találkozzanak vele. Még ha némelyek kételkedtek is, még ha hosszú utat is kellett megtenniük, nem csalódtak: az eddigieknél életformálóbb találkozásuk lett vele. Aki engedelmeskedik Jézus hívásának, találkozhat vele... és ő vele marad mindörökké (20).
RÉ 356 MRÉ 227
„…a hetedik napot tartsátok szentnek…” (2Mózes 35) 2Mózes 35
(2) „…a hetedik napot tartsátok szentnek…”(2Mózes 35)* Isten népe fellelkesedett a szent sátor építése kapcsán, mindenki önként és jó szívvel adományozott, dolgozott az ügy érdekében (4-29), szentlelkes, elhívott vezető szakemberek segítségével (30-35). De éppen ebben a lelkesedésben fontos, hogy Isten ügyéért lelkesedve nehogy túlpörögjünk, és akár a „szent szolgálatra” hivatkozva hanyagoljuk el Istenünk tiszteletét, a szeretteinkkel való törődést, az Őtőle való mennyei jóváhagyás és békességes kikönyörgését. Ezért hangzik el itt ismét a nyugalom napjának megszentelésére vonatkozó parancs. Jézus Krisztus feltámadott, az örök nyugalommal, az örök élet tágasságával ajándékozott meg bennünket, ami azt jelenti, hogy életünk valóságos megoldása nyugalommal tölt el bennünket, rendszeresen odavezet minket az Ő Igéje közelébe, a „szent sátorba”, az Ő gyülekezetének és látható egyházának közösségébe. Ezért szilárdan állunk, mert nem akarunk mindent ebben a világban megélni, elérni. Hűséggel végezve szolgálatunkat is tudjuk, hogy Isten ügye nem rajtunk múlik, tehát a szent szolgálat soha nem lehet robottá.
___
* Mózes átadta Isten népe egész közösségének a SZENT SÁTOR ELKÉSZÍTÉSÉVELkapcsolatos Igéket.– 1. Mózes meghallotta, befogadta és pontosan továbbadta népének azt, amit az Úr rábízott, amit a népnek meg kell tenni, hogy Istent dicsőítsék, és saját életük örökkévaló értelmet nyerjen (1).
– 2. Nem véletlen a sorrend: Kapjuk Isten Igéjét, aztán megállunk az Ő színe előtt a nyugalom napján, hogy kérjük az erőt és a vezetést annak megvalósításához, amire Isten útmutatást adott (2).
Isten színe előtt való megállás, Őtőle elnyert áldás, vezetés és békességes nyugalom nélkül lehetetlen áldott szolgálatot végezni; – mert enélkül, szolgálat címén is csak rombolunk.
– 3. A nép fellelkesedett a szent sátor építése kapcsán, mindenki önként és jó szívvel adományozott, dolgozott az ügy érdekében (4–29), szentlelkes, elhívott vezető szakemberek segítségével (30–35).
De éppen ebben a lelkesedésben fontos, hogy Isten ügyéért lelkesedve nehogy túlpörögjünk, és akár a „szent szolgálatra” hivatkozva hanyagoljuk el Istenünk tiszteletét, a szeretteinkkel való törődést, az Őtőle való mennyei jóváhagyás és békességes kikönyörgését.
Ezért hangzik el itt ismét a nyugalom napjának megszentelésére vonatkozó parancs.
– 4. Sokan robotolunk Isten ügyében és közben „ölünk”. Bocsánat, de az Ige kifejezését használom itt, mert aki nem tud rendszeresen elcsendesedni az Úr előtt, és munkát végez a nyugalom napján, azt a törvény szerint meg kell ölni (2).
Ma is érvényes ez, hiszen nyugtalan, ideges és feszült világunkban megöljük önmagunkat, másokat, akár sokféle kimerültségbe és lehetetlen helyzetbe hajszolva egymást.
– 5. Jézus Krisztus feltámadott, az örök nyugalommal, az örök élet tágasságával ajándékozott meg bennünket, ami azt jelenti, hogy életünk valóságos megoldása nyugalommal tölt el bennünket, rendszeresen odavezet minket az Ő Igéje közelébe, a „szent sátorba”, az Ő gyülekezetének és látható egyházának közösségébe.
Ezért szilárdan állunk, mert nem akarunk mindent ebben a világban megélni, elérni.
Hűséggel végezve szolgálatunkat is tudjuk, hogy Isten ügye nem rajtunk múlik, tehát a szent szolgálat soha nem lehet robottá.
A nyugalom napjának megszentelése nem tevékenységek tiltása (3), hanem a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit szilárd békessége (1Korinthus 15,58).
A nyugalom napjának megszentelése, a Jézus Krisztusba vetett hitben, az örök élet bizonyosságában való erősödés, hogy aztán mindent ebből az örök és biztos reménységből szemléljünk.