előző nap következő nap

„...Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek” 2Kor 1,12–22

12 Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek. 13 Mert nem írunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni, 14 ahogyan részben meg is értettetek minket: mert ti velünk dicsekedtek, amiképpen mi is veletek a mi Urunk Jézus napján. 15 Ezzel a bizodalommal akartam már előbb hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek a kegyelemben. 16 Azután tőletek akartam átmenni Makedóniába, és Makedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti bocsássatok útra Júdeába. 17 Amikor tehát ezt akarom, vajon könnyelmű vagyok-e? Vagy amit tervezek, emberi módon tervezem, vagy hogy énnálam az „igen" egyszersmind „nem" is? 18 Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt „igen" és „nem". 19 Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek hirdettünk, én magam, Szilvánusz és Timóteus, nem lett „igen"-né is meg „nem"-mé is, hanem az „igen" valósult meg őbenne. 20 Mert Istennek minden ígéretére őbenne van az igen, és ezért általa mondunk áment Isten dicsőségére. 21 Isten pedig, aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, 22 pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.

„...Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek" (12). Az apostol az ellene irányuló vádaskodást és ellenségeskedést igyekszik rendezni ebben a levélben. Nem sértődötten, viszontvádakkal támad nekik, hanem megvizsgálja magát, és a gyülekezetben a jót, a dicsekednivalót is látja és emlegeti. Áldatlan állapot, ha egy lelkipásztor csak a kifogásolnivalót látja a gyülekezetben, vagy ha egy gyülekezet csak a hibákat veszi észre lelkipásztorában. Saját indulataink helyett Isten kegyelmével gyógyítsuk kapcsolatainkat.

RÉ 348 MRÉ 238

„Elkészítette a lámpatartót…” (2Mózes 37) 2Mózes 37

(17) „Elkészítette a lámpatartót…” (2Mózes 37)* ELKÉSZÜLT A LÁMPATARTÓ. – 1. Az elhívott mester, Becalél elkészítette a sátor felszereléseit, Isten parancsa szerint, többek között a lámpatartót is (17–24). – 2. Örömhír olvasni, hogy elkészültek a felszerelések, így a lámpatartó is, mert annyi mindennek csak nekifoghatunk, de nem készülhetünk el vele, életünk végessége, vagy saját hanyagságunk és tökéletlenségünk miatt. Itt azonban az Úr tartotta kezében a munkálatokat, a mestereket megszentelő, hiányosságaikat kipótló kegyelmével. Adjunk hálát azért, ami elkészülhetett, és amiben mi is részesek lehettünk. Kegyelmi állapot, amikor valami maradéktalanul kész. Mennyei ajándék, mert a „kész” mennyei természetű áldás, igazából odaát lehet teljes tapasztalatunk erről. – 3. Még nagyobb örömhír, hogy az Isten rendelése szerint készült el a lámpatartó, és minden szent felszerelés. Pontosan az Isten rendelése szerint. Akkor adatik áldás életünkre, ha mindenben az Isten rendeléséhez igazodunk, aki odarendelt, odakapcsolt minket kegyelmével az Ő örök megváltó, krisztusi szeretetéhez. Jézus Krisztus a világ világossága, az élet világossága, maga az élet (János 8,12).

___

* ELKÉSZÜLT A LÁMPATARTÓ.

– 1. Az elhívott mester, Becalél elkészítette a szent hajlék felszereléseit, Isten parancsa szerint, többek között a lámpatartót is, amely a szentélyben bal oldalt állt, szemben a szent kenyerek asztalával, majd a szentélyben a kárpit előtt az illatáldozati oltár kapott helyet, a szentek szentjében pedig a szövetség ládája.

Újra olvashatjuk a lámpatartó és a többi felszerelés leírását is, mert a hétágú lámpatartó is pont úgy készült el (17–24), ahogy azt Isten elrendelte (25,31–40), száraival, ágaival, kelyheivel, gombjaival, virágaival, egy darab színaranyból.

A lámpatartó hét mécsese bevilágította a szent hajlékot, folyamatosan világítottak.

A papok feladata volt a mécsesek tisztítása és utántöltése, reggel és napnyugtakor.

– 2. Örömhír olvasni, hogy elkészültek a felszerelések, így a lámpatartó is, mert annyi mindennek csak nekifoghatunk, de nem készülhetünk el vele; – életünk végessége, vagy saját hanyagságunk és tökéletlenségünk miatt.

Gyakran az ellenkezőjét éljük át: Nem kész, még mindig nem teljes, már lehet is javítani…

Itt azonban az Úr tartotta kezében a munkálatokat, a mestereket megszentelő, hiányosságaikat kipótló kegyelmével.

Adjunk hálát azért, ami elkészülhetett, és amiben mi is részesek lehettünk.

Külön hála azért, ha az Úr ügyében készülhetett el valami, általunk.

Kegyelmi állapot, amikor valami maradéktalanul kész.

Mennyei ajándék, mert a „kész” mennyei természetű áldás, igazából odaát lehet teljes tapasztalatunk erről.

– 3. Még nagyobb örömhír, hogy az Isten rendelése szerint készült el a lámpatartó, és minden szent felszerelés.

Pontosan az Isten rendelése szerint.

Akkor adatik áldás életünkre, ha mindenben az Isten rendeléséhez igazodunk, aki odarendelt, odakapcsolt minket kegyelmével az Ő örök megváltó, krisztusi szeretetéhez.

Ahogy a lámpatartó egybefüggő aranyból készült, és folyamatosan világított, arról folyamatosan gondoskodtak, úgy rakja össze és tartja egyben, világítja meg, valamint veszi körbe gondoskodó szeretetével életünket az Úr.

Látszólag mi gondoskodunk az Úr dolgairól, valójában mi akkor tehetünk Őérette bármit is, ha az Ő kegyelme, megváltó, széteséstől óvó, összetartó szeretetének világossága beragyogja életünket.

Jézus Krisztus a világ világossága, az élet világossága, maga az élet (János 8,12).