előző nap
következő nap

„...munkatársai vagyunk örömötöknek...” 2Kor 1,23–2,4

23 Én pedig Istent hívom tanúbizonyságul magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korinthusba. 24 Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mivel szilárdan álltok a hitben. 2,1 Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal. 2 Mert ha megszomorítlak titeket, akkor ki vidámít meg engem, hacsak nem az, akit én megszomorítok? 3 Azért is írtam erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4 Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok. 

„...munkatársai vagyunk örömötöknek..." (24). Szomorúság és öröm – ezek a szavak sorjáznak mai igénkben. Pál apostol és a korinthusi „szent gyülekezet" (1Kor 1,2) kapcsolata sem volt felhőtlen. Kölcsönösen terhelte őket, hogy megszomorították egymást. A keresztyén ember – akár apostol, lelkipásztor vagy tisztség nélküli gyülekezeti tag – legyen „örömmondó, békekövet" (RÉ 397). Tudatosan munkáljuk egymás örömét, szolgáljunk az Úrnak örvendezéssel (Zsolt 100).

RÉ 402 MRÉ 323

„Azután elkészítette az égőáldozati oltárt…” (2Mózes 38) 2Mózes 38

(1) „Azután elkészítette az égőáldozati oltárt…”(2Mózes 38)* AZ ÉGŐÁLDOZATI OLTÁR. – 1. Jézus Krisztus tökéletes áldozata után az égőáldozati oltárra nincs már szükség, de ma is van égőáldozat. Isten népe, azon belül Isten gyermeke ugyanis életét égőáldozatként az Úrnak ajánlja, ahogy ezt Kálvin is hangsúlyozta. Ez hálaáldozat, mert a maradandó győzelem, az üdvösség elveszthetetlenül a miénk, Jézus Krisztus érdemeként és ajándékaként. – 2. Ne a másik embert akard feláldozni, beáldozni, vádolni, ideértve vetélytársadat és ellenségedet is! De, te magad eléghetsz az Úr és felebarátod szolgálatában. Ilyenek lehettek azok az asszonyok is, akik a testi és lelki megtisztulást, mosakodást szolgáló rézmedence számára odaajándékozták fémtükreiket. Lám, ezek lemondtak arról, ami szépségük kelléke volt, lemondtak evilági kincseikről az Úr számára. Ez tetten érhető jele annak az áldozatnak, ami nem érdemszerző, de áldott következménye a megnyert kegyelemnek, és amely nélkül lehetetlen az Úrnak szolgálni. – 3. Jézus Krisztusban ez az áldozat elégethet, de meg nem semmisíthet; – sőt, megtartja az Úr érte hevülő, háládatos népét.

___

*A szent hajlék belső berendezéseinek, felszereléseinek elkészülte után olvasunk arról, ahogy a szent hajlék udvarának berendezései elkészültek: AZ ÉGŐÁLDOZATI OLTÁR és a rézmedence, valamint maga az udvar lehatárolása, Isten rendelése szerint.

– 1. Jézus Krisztus tökéletes áldozata után az égőáldozati oltárra nincs már szükség, de ma is van égőáldozat.

Isten népe, azon belül Isten gyermeke ugyanis életét égőáldozatként az Úrnak ajánlja, ahogy ezt Kálvin is hangsúlyozta.

Ez hálaáldozat, mert a maradandó győzelem, az üdvösség elveszthetetlenül a miénk, Jézus Krisztus érdemeként és ajándékaként.

– 2. Ne a másik embert akard feláldozni, beáldozni, vádolni, ideértve vetélytársadat és ellenségedet is!

De, te magad eléghetsz az Úr és felebarátod szolgálatában.

Ilyenek lehettek azok az asszonyok is, akik a testi és lelki megtisztulást, mosakodást szolgáló rézmedence számára odaajándékozták fémtükreiket.

Asszonyok valóban szolgáltak a szent hajlékban (1Sámuel 2,2).

Szűkszavúan, de határozottan szól róluk az Ige.

Lám, ezek lemondtak arról, ami szépségük kelléke volt, lemondtak evilági kincseikről az Úr számára.

Ez tetten érhető jele annak az áldozatnak, ami nem érdemszerző, de áldott következménye a megnyert kegyelemnek, és amely nélkül lehetetlen az Úrnak szolgálni.

– 3. Ugyanakkor aki az Isten ügyében ég el, az nem lesz hamuvá, mert ez az „égőáldozat” megtisztít, melegít, világít; – újjászüli azt is, aki odaáldozza magát.

Jézus Krisztusban ez az áldozat elégethet, de meg nem semmisíthet; – sőt, megtartja az Úr érte hevülő, háládatos népét.