előző nap
következő nap

„...ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok...” 2Kor 3

1 Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? 2 A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. 3 Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira. Az ó és az új szövetség szolgálatának dicsősége 4 Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt. 5 Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van. 6 Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. 7 Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, 8 hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? 9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! 10 Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. 11 Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. 12 Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk, 13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. 14 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. 15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. 16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. 17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.

„...ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok..." (3). Ma is szükséges ajánlólevél munkavállalóknak, valamilyen ügy képviselőinek. A keresztyének, a gyülekezethez tartozók „levelek", melyeket „minden ember olvas" (2). Magatartásunk, e világi forgolódásunk Krisztushoz fordíthatja az embereket, de el is fordíthatja őket tőle. Gandhi mondta: „A keresztyéneknek keresztyénebbeknek kellene lenniük ahhoz, hogy én is keresztyén legyek."

RÉ 350 MRÉ 231

„Így végezte el Mózes a munkát.” (2Mózes 40) 2Mózes 40

(33) „Így végezte el Mózes a munkát.” (2Mózes 40) Az előző fejezet vége, és ez a fejezet is kihangsúlyozza, hogy Mózes és szolgatársai ELVÉGEZTÉK azt a munkát, amit Isten rájuk bízott (39,32). – 1. Mindent elvégeztek, és mindent úgy végeztek el, ahogy az Úr megparancsolta nekik (39,43). Az Isten békességét tapasztalja meg az ember, ha valamit el tud végezni ebben a világban, mégpedig Isten akarata, indítása, jótetszése szerint. Mennyei tapasztalat ez, az Isten áldásának valósága, az öröklét előíze ebben a múlandó világban, ahol semmi sem kész igazán, és semmi sem tökéletes. – 2. Éppen ezért micsoda kegyelem, hogy Ővele ebben a világban is megtapasztalhatjuk a menny maradéktalan tökéletességét és örömét. Ilyenkor egy pillanatra valóban meg kell állni, pihenni, hálát adni, „élvezni” az öröklétből való kóstolót. Ezért felállították a kijelentés sátrát, megáldották a papokat, és örültek az Isten áldó jelenlétének (1–33). – 3. Aztán indulni kellett tovább (34–38). Nincs itt nekünk maradandó városunk (Zsidókhoz írt levél 13,14). De az Úr vezetését követve, az Ő erejével és örömével zarándokolunk tovább, a krisztusi megérkezés felé.