előző nap
következő nap

„...Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világosságát” 2Kor 4,1–6

1 Ezért tehát, mivel Isten irgalmából ilyen szolgálatban állunk, nem csüggedünk el, 2 hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt. 3 Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. 4 Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világosságát. 5 Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. 6 Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.

A lelki vakság az, amikor nem Jézustól, hanem mástól várom alapszükségleteim betöltését, másban keresem örömömet, békességemet és reménységemet. Fogyasztás, szórakozás, gazdasági növekedés, életszínvonal, kényelem, büszkeség, öntetszelgés, harag, önsajnálat stb. – olyan eszközök, amelyekkel a világ istene ma is megvakít, és megakadályozza, hogy az ember felismerje a „...Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világosságát" (4). A vak szemét csak Isten újat teremtő szava nyithatja meg. Csak ő adhat lelki látást. Ezért őt dicsőítjük, és hozzá könyörgünk a lelki vakságban élőkért.

RÉ 133 MRÉ 133

„…Dávid élemedett korú öreg ember lett…” (1Királyok 1,1–37) 1Királyok 1,1–37

(1) „…Dávid élemedett korú öreg ember lett…” (1Királyok 1,1–37)* MEGÖREGEDVE… – 1. Megöregedve „fázunk mindentől”, ráz a hideg. Dávid hívő ember, nem él a neki felkínált fiatal szépséggel, mert tudja, hogy ekkor már csak az Úr kegyelmes ölelése melegíthet fel. – 2. Megöregedve leírnak bennünket, de ma már harminc fölött is öregnek számítunk, ötven felett végképp. Törnek elő a fiatal titánok, és van az úgy is, hogy az ember még a saját gyerekeiben sem bízhat. Dávid ellen támad a saját fia, a szép férfiú, Adónijjá és csapata, Jóáb, valamint Ebjátár pap. Isten kegyelme, ha megöregedve mégis kitartanak mellettünk egyesek: Cádók pap, Nátán próféta, Benájá, Betsabé és Salamon. – 3. Megöregedve rendezzük el a dolgainkat, és Istennek kedves módon, az Ő akarata szerint „rendelkezzünk” a jövőről. Adjuk át a ránk bízott kincset. Ne felejtsük, bármikor kiszólíthat innen az Úr, ezért legyünk fiatalon is készen, mindig készen; – azzal a bizonyossággal, hogy Ő, Jézus Krisztusban már mindent elrendezett nekünk.

___

* MEGÖREGEDVE…

– 1. Megöregedve „fázunk mindentől”, ráz a hideg.

Dávid a kor szokása szerint élhetett volna a fiatal, szép Abisággal, mert azt gondolná az ember, hogy talán egy fiatal szépség még felmelegíthetné öreg életünket, megidézve az elmúlt időt.

Elgondolkodtató az Ószövetség „emberi őszintesége” ezen a területen is.

De Dávid hívő ember, nem él a lehetőséggel, mert tudja, hogy ekkor már csak az Úr kegyelmes ölelése melegíthet fel.

– 2. Megöregedve leírnak bennünket, de ma már harminc fölött is öregnek számítunk, ötven felett végképp.

Törnek elő a fiatal titánok, és van az úgy is, hogy az ember még a saját gyerekeiben sem bízhat.

Dávid ellen támad a saját fia, a szép férfiú, Adónijjá és csapata, Jóáb, valamint Ebjátár pap.

Isten kegyelme, ha megöregedve mégis kitartanak mellettünk egyesek: Cádók pap, Nátán próféta, Benájá, Betsabé és Salamon.

– 3. Megöregedve rendezzük el a dolgainkat, és Istennek kedves módon, az Ő akarata szerint „rendelkezzünk” a jövőről.

Adjuk át a ránk bízott kincset.

Ne felejtsük, bármikor kiszólíthat innen az Úr, ezért legyünk fiatalon is készen, mindig készen; – azzal a bizonyossággal, hogy Ő, Jézus Krisztusban már mindent elrendezett nekünk.