előző nap
következő nap

„...a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak...” 2Kor 4,7–18

7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: 8 Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; 9 üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk; 10 Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. 11 Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. 12 Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek. 13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: „Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk. 14 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. 15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére. 16 Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18 mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

A nem hívő világ minden energiáját a mulandóra fordítja. A testi erőt, szépséget, fiatalságot, gyorsaságot igyekszik konzerválni. Látjuk-e józanul: mindez törékeny cserépedény, csak idő kérdése, hogy megjelenjenek rajta a repedések, és összetörjön. Látjuk-e azt is, hogy hitünk emberi oldala is törékeny: messze nem tudunk hibátlan, tökéletes életvitelt felmutatni. Alázattal ezt felismerve „...a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak..." (7). Életed repedései emlékeztessenek arra, hogy neked egy kincsed van: mennyei Atyád kegyelme. Csak rá építs, rá légy büszke, az ő erejéből élj!

RÉ 357 MRÉ 319

„Ekkor megrémülve…” (1Királyok 1,38–53) 1Királyok 1,38–53

(49) „Ekkor megrémülve…”(1Királyok 1,38–53)* HOGYAN ÉRVÉNYESÜL ISTEN AKARATA? – 1.  Kívülállóként egy hatalmi, utódlási harc tanúi vagyunk itt. Gyarló, önző emberi érdekekkel teli küzdelmek ezek. Még úgy is azok, hogy Isten akarata nem engedi másként történni az eseményeket, mint ahogy az Őneki kedves. – 2. Isten akarata nem azért érvényesül az életünkben, mert mi különbek vagyunk, hanem mert ilyen hatalmas és irgalmas a mi Urunk. Ez Dáviddal, Salamonnal (38–40), Adónijjával (41–53) és a félelmükben mellőle elillanókkal kapcsolatban ugyanúgy elmondható, mint Isten mai emberei kapcsán is (49). Viselkedésükben egyformák ezek itt mind. – 3. Mindenesetre a határozott lépések lám, a másikban félelmet, rémületet válthatnak ki, és azonnal visszaléphet az illető, mint itt a lázadó Adónijjá. Gyakran alkalmazzuk ezt a blöffös módszert. A hívő ember nem így szerez érvényt Isten akaratának. – 4. Valóban, Isten akarata „történik”!!! Övéit „nem engedi” az Úr! Előbb–utóbb érvényesíti hitben szolgálatot vállaló és üdvözítő akaratát rajtunk. Isten akarata Jézus Krisztus! Isten az egyetlen, aki ebben a történetben „hiteles”. Az Ő kegyelme érvényesül rajtunk.

___

* HOGYAN ÉRVÉNYESÜL ISTEN AKARATA?

– 1.  Kívülállóként egy hatalmi, utódlási harc tanúi vagyunk itt.

Gyarló, önző emberi érdekekkel teli küzdelmek ezek.

Még úgy is azok, hogy Isten akarata nem engedi másként történni az eseményeket, mint ahogy az Őneki kedves. – 2. Isten akarata azonban nem azért érvényesül az életünkben, mert mi különbek vagyunk, hanem mert ilyen hatalmas és irgalmas a mi Urunk.

– 3. Ez Dáviddal és Salamonnal kapcsolatban ugyanúgy elmondható, mint Isten mai emberei kapcsán is.

Egyformák ezek itt mind.

Úgy örülnek a másik bukásának és a saját győzelmüknek, hogy szinte belehasad a föld (38–40).

Jézus Krisztusban mi másfajta örömre kaptunk felhatalmazást.

– 4. Persze Adónijjá sem különb.

Először magabiztos, erejét fitogtató lázadó, aki saját apja ellen fordul; – majd a túlerőt és a másik oldal határozott lépéseit látva, ahogy Salamont királlyá kenték, megijed és kegyelmet kér, megragadva az oltár szarvát (41–53).

A vele lévőkről nem is beszélek, akik látva a bukást, azonnal elillannak (49).

Igen, az ember egy pillanat alatt egyedül marad!

Mindenki csak érdekből van mellettünk, nem kellünk mi senkinek sem.

Ez az alaphelyzet.

– 5. Mindenesetre a határozott lépések lám, a másikban félelmet, rémületet válthatnak ki, és azonnal visszaléphet az illető.

Gyakran alkalmazzuk ezt a blöffös módszert; – Igékkel megtűzdelve még hatásosabb.

„Bejöhet!” – de „lelkület” kérdése.

A hívő ember nem így szerez érvényt Isten akaratának.

– 6. Valóban, Isten akarata történik!!!

Övéit nem engedi eltérni ettől az akarattól.

Előbb–utóbb érvényesíti hitben szolgálatot vállaló és üdvözítő akaratát rajtunk.

Isten akarata Jézus Krisztus!

Isten az egyetlen, aki ebben a történetben „hiteles”.

Az Ő kegyelmére szorulunk mindnyájan.

Az Ő kegyelme érvényesül rajtunk.