előző nap
következő nap

„...kegyelem nektek és békesség...” Fil 1,1–17

1 Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái mindazoknak a szenteknek Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: 2 kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, 4 és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, 5 mert közösséget vállaltatok velem az evangélium hirdetésében az első naptól fogva mind a mai napig. 6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára. 7 Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben. 8 Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetével, 9 és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, 10 hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, 11 és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására. Pál fogsága az evangélium terjedését szolgálja 12 Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, 13 mert ismertté lett az egész testőrségben és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, 14 úgyhogy többen azok közül, akik testvéreink az Úrban, fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét. 15 Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik Krisztust: 16 ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, 17 azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban.

„...kegyelem nektek és békesség..." (2). A tegnapi újszövetségi igeszakasz az apostoli áldással fejeződik be (2Kor 13,13), a mai napi igénk elején pedig az apostoli köszöntést olvashatjuk. Kegyelem és békesség összetartoznak. Jó, ha mindkettő betölt bennünket. Előfordulhat azonban, hogy valami miatt (csalódás, veszteség, zaklatás, betegség, gyász stb.) átmenetileg elveszítjük a békességünket. Ne feledd testvérem: ha a békességedet elveszítetted, a kegyelem akkor is megmarad neked, s általa idővel újra lesz békességed is.

RÉ 379 MRÉ 332

„…hallgattak az Úr szavára…” (1Királyok 12,20–33) 1Királyok 12,20–33

(24) „…hallgattak az Úr szavára…” (1Királyok 12,20–33) KI AZ ELSŐ? – 1. Roboámot elfogja az emberi indulat, de aztán hallgat az Úr szavára, amit a próféta által kap, és nem indul saját népe, saját testvérei ellen, nem bonyolódik „polgárháborúba”. Nincs nagyobb dolog, mint legyőzni az ó-emberi indulatot, az önös érdekeket, és az Úr ügyéért együtt maradni. „Inkább megszakadni, mint kiszakadni!” (20–24). – 2. Jeroboám azonban nem hitben jár, ő csak magával foglalkozik.Ő tipikusan az az ember, akik ma is terhelik az egyházat. Jeroboám az Urat emlegeti, de valójában csak saját magát képviseli (25–33)*. – 3. Urunk, add, hogy a Te ügyed legyen az első az életünkben, minden fontos döntésünkben. Éppen ebben a szent „prioritásban” lehet áldott és teljes a saját életünk is. Bizony, hányan tekintik csak magukénak az egyházat, életük egyetlen megmaradt terepének, ahol még lehetnek valakik. Közben csak róluk van szó, és számos kárt okoznak ügybuzgalmukkal. Ez a jelenség nem életkor függvénye.

___

*  Jeroboám az Urat emlegeti, de valójában csak saját magát képviseli: velem mi lesz, az én előremenetelemmel, hatalmammal, jövőmmel.

Persze, ezek alapvető és fontos kérdések, egy bizonyos határon belül.

Jeroboám azonban „maszek ügynek” tekinti az Úr ügyét (33), és ezzel önmagát bálványozva, az egész népet hitetlenségbe vezeti (25–33).