előző nap
következő nap

„...kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek...” Róm 1,16–32

16 Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. 17 Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni." 18 Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, 19 mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. 20 Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük, 21 mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre. 22 Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek, 23 és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. 24 Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. 25 Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. 26 Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, 27 ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban. 28 És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik. 29 Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, 30 rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, 31 kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. 32 Ezek ismerik ugyan Isten igazságos rendjét, amely szerint halálra méltók, akik ilyeneket tesznek; mégis nemcsak teszik ezeket a dolgokat, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket tesznek.

„...kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek..." (26). Érdektelen, sőt kárörvendő Isten, aki „az úgy kell nekik" szeretetlen ítéletét érvényesíti? Szó sincs róla! De a kegyelemnek van mélysége, és van magassága. A kegyelem mélységében Isten nem óv meg a szembesítéstől. A kegyelem magasságában pedig megmutatja, hogy nem nekem kell „alászállni a poklokra": Krisztusé ez a mélység. Kettős tükör a kegyelem: lássam magam olyannak, amilyen vagyok, és lássam magam olyannak, akivé a Krisztus áldozata tehet!

RÉ 206 MRÉ 303

„Az Úr az Isten!” (1Királyok 18,20–46) 1Királyok 18,20–46

(39) „Az Úr az Isten!” (1Királyok 18,20–46) HOGYAN, KINEK MUTATJA MEG MAGÁT AZ ÚR! – 1. – Illés itt önhitt: egyedül én maradtam meg az igaz hitben (22). – Illés itt kegyetlenül radikális! Nagy kérdés, mikor a „vagy–vagy” végleteiben lehet hűségesen szolgálni az Urat (21), és mikor az Óbadjáhú féle árnyaltabb, de hitelesebb hűség a járható út, amit ugyanúgy megáldhat az Isten (18,3–4). – Illés gőgösen gúnyolni kezdte a tehetetlen Baal prófétákat (27), látva a maga sikerét; később azonban már ő is hívő emberhez méltatlan, tehetetlen depresszióban kesergett (19,4). – 2. Isten azonban Illés méltatlansága ellenére is megmutatta a maga hatalmát és az idegen istenek totális tehetetlenségét. Ez itt a lényeg: sokan megtudták akkor is, hogy az Úr az Isten (36–40). – 3. Akkor így mutatta meg Isten az Ő kizárólagos hatalmát, ma másként teszi ezt. Akkor ott volt az Isten, ahol tűz csapott le az oltárra, és megemésztette, nemcsak az áldozati állatot, hanem a hívő sereg „kegyes indulata” által a hamis Baal prófétákat is (36–40). Ma csakis ott van az Isten, ahol a krisztusi szeretet tüze melegít; – nem éget, végképp nem elemészt. Mert sem az Úrért, sem másokért nem kell emésztődve lángolni! Végképp nem kell értelmetlen áldozatokat hozni! Nem kellenek az olcsó csodamutatványok sem, ahol a víz is meggyullad! (34–35) Jézus Krisztus áldozata elég!