előző nap
következő nap

„Boldog, akinek nem kell elítélnie önmagát abban, amit helyesel” Róm 14,13–23

13 Ne ítélgessük hát többé egymást, hanem azt ítéljétek meg inkább, miként nem okoztok a testvéreteknek megütközést vagy botránkozást. 14 Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem csak ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az. 15 Ha pedig testvéred valamilyen étel miatt megszomorodik, máris letértél a szeretet útjáról: ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt. 16 Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. 17 Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben, 18 mert aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és megbízható az emberek előtt. 19 Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja. 20 Étel miatt ne rombold le az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszik. 21 Jobb tehát nem enni húst, nem inni bort és semmi olyat, amin testvéred megütközik. 22 Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélnie önmagát abban, amit helyesel. 23 Akinek viszont kétségei vannak, amikor eszik, máris megítéltetett, mivel nem hitből teszi. Mert mindaz, ami nem hitből van, bűn.

A nagy sokféleségben, amiről Pál a levélnek ebben a részében ír, fennáll annak a veszélye, hogy a keresztyén ember bizonytalanná és befolyásolhatóvá válik. Annyi tanítás, annyiféle szokás van, vajon ahogyan én élek, az helyes? Az apostol erre a helyzetre is felkészít: „Boldog, akinek nem kell elítélnie önmagát abban, amit helyesel" (22). Uram, segíts, hogy a te nevedbe vetett élő hitem bizonyosságával járjam mai utamat!

RÉ 233 MRÉ 395

„…elvetette maga elől…” (2Királyok 24) 2Királyok 24

(3) „…elvetette maga elől…” (2Királyok 24) Vannak olyan időszakok, amikor mázsás súlyként nehezedik az emberre feladatának felelőssége. Fontos a felelősségérzet, de csak akkor, ha a mérleg másik felében ott található a minket elhívó Isten megtartó kegyelmébe vetett, feltétlen bizalom. Bizony, az Úr szava szerint történik minden (3). Ez Júda végnapjaiban azt jelentette, hogy Isten elvetette népét annak vétkei miatt, és nem akart megbocsátani nekik (3). Így Babilónia mindent elfoglalt (1), legyőzve Egyiptomot és annak alattvalóit, beleértve Júdát is (Kr. e. 605). A büntetés része volt az a nyomorúság, hogy mindenünnen rablócsapatok fosztogatták az országot (2). Ilyenkor hiába ellenkezünk az Úr jogos büntetésével szemben, ahogy Jójákim, júdai király sikertelenül lázadt fel Babilon ellen (2). De gondoljunk arra, hogy az Úr végső szava Jézus Krisztus. Az Úr szava szerint történik minden. Isten pedig kijelentette nekünk, hogy Ő megbocsátott, nem vetette el népét végleg.*

___

*  Isten szava szerint történik minden.

Ez az Úr ígéreteire is igaz.

Ő kihoz a nyomorúságból, hűséggel, örömmel, örök élettel ajándékoz meg minket, a Jézus Krisztusban.

Őbenne bízunk, Isten megtartó kegyelmében.

Ő jogosan vetne el, de nem vetett el, nem engedett el az Isten.

Júda királyainak az igeszakaszhoz tartozó listája:

Jóáház, Júda királya (Kr. e. 609 uralkodásának ideje ¼ év) = Jeremiás próféta működése.

Jójákim, Júda királya (Kr. e. 609–598 uralkodásának ideje 11 év) = Jeremiás, Habakuk próféták működése.

Jójákin, Júda királya (Kr. e. 598–597 uralkodásának ideje ¼ év) = Jeremiás próféta működése.

Cidkijjá, Júda királya (Kr. e. 597–586 uralkodásának ideje 11 év) = Jeremiás próféta működése.