előző nap
következő nap

„Az Urat, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk” Józs 24,16–33

16 Erre így válaszolt a nép: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneket szolgáljunk! 17 Az Úr a mi Istenünk! Ő hozott föl bennünket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és tette azokat a nagy jeleket a szemünk láttára. Ő vigyázott ránk végig az úton, amelyet megtettünk, és minden nép között, ahol átvonultunk. 18 Kiűzött előlünk az Úr minden népet, akik az országban laktak, még az emóriakat is. Mi is az Urat akarjuk hát szolgálni; bizony, ő a mi Istenünk! 19 Akkor Józsué ezt mondta a népnek: Nem tudjátok ti szolgálni az Urat, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő, nem tűri el hitszegéseiteket és vétkeiteket! 20 Ha majd elhagyjátok az Urat, és idegen isteneket szolgáltok, akkor ő újra meg újra csapást hoz rátok, és megsemmisít, ha addig jót is tett veletek. 21 A nép azonban ezt felelte Józsuénak: Nem! Mi az Urat akarjuk szolgálni! 22 Ekkor így szólt Józsué a néphez: Magatok vagytok a tanúi annak, hogy ti választottátok az Urat, hogy őt szolgáljátok. Ők azt felelték: Tanúi vagyunk. 23 Most azért távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek közöttetek vannak, és fordítsátok oda szíveteket az Úrhoz, Izráel Istenéhez! 24 A nép így felelt Józsuénak: Az Urat, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk. 25 Így kötött szövetséget Józsué azon a napon népe javára, elébe tárva a rendelkezéseket és a törvényeket Sikemben. 26 Azután beírta Józsué ezeket a dolgokat az Isten törvénykönyvébe. Majd fogott egy nagy követ, és odaállította az alá a cserfa alá, amely az Úr szentélyénél volt. 27 Majd ezt mondta Józsué az egész népnek: Ez a kő lesz majd a tanú ellenünk, mert ez hallotta az Úrnak minden mondását, amikor beszélt velünk. Ez lesz majd a tanú ellenetek, ha megtagadjátok Isteneteket! 28 Ezután elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga örökségébe. 29 Történt pedig ezek után, hogy meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája száztíz éves korában. 30 Eltemették örökségének a területén, Timnat-Szerahban, amely Efraim hegyvidékén, a Gaas-hegytől északra van. 31 Izráel pedig az Urat szolgálta Józsué egész életében meg azoknak a véneknek az idejében, akik túlélték Józsuét, és akik ismerték az Úrnak mindazokat a tetteit, amelyeket véghezvitt Izráelért. 32 József csontjait, amelyeket Egyiptomból hoztak magukkal Izráel fiai, Sikemben temették el, a mezőnek azon a részén, amelyet Jákób vett meg Hamórnak, Sikem atyjának fiaitól száz keszíta ezüstért, és amely József fiainak az öröksége lett. 33 Meghalt Eleázár, Áron fia is, és eltemették fiának, Fineásnak a városában, Gibeában, amelyet Efraim hegyvidékén adtak neki.

„Az Urat, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk" (24). Felelősségteljes szeretettel óvja Józsué a rábízottakat a kettősségtől, az Úr melletti teljes elköteleződés hiányától és a felelőtlen ígérgetéstől. Láthatjuk, hányan nem mernek ma sem dönteni Isten mellett. Ennek következménye az egymás mellett való elköteleződés hiánya is. Gondoljunk a meg nem kötött házasságokra! Ugyanakkor óv az Úr bennünket a komolyan nem vett házassági, konfirmációi, keresztelői és úrvacsorai fogadalmaktól is. Mindezeket pedig önerőből megtartani nem tudom. Csak az ő mennyei hűségébe kapaszkodva tudok én is hűséges lenni.

RÉ 34 MRÉ 34

„…ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lukács 12,13–21) Lukács 12,13–21

(15) „…ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lukács 12,13–21) – 1. Minden fő téma együtt van itt, „A bolond gazdag” példázatában: – örökségen való kapzsi osztozkodás, külső ítélőbíró segítségét kérve (13–15); – gazdagság, sikeresség, gyarapodás, ügyes vállalkozások és módszerek, profit, még több „zsugori megbecsülése”, amiből még több lesz, vég nélkül (16–18); – az élet korlátlan élvezete, noha az „állandóan több” hajszolása, rabszolgai munkával jár, ezért mások kizsigerelő dolgoztatásával lehet a vagyont, az életet határtalanul élvezni (19); – a halál legyőzhetetlen ténye, amely jön, váratlanul is, és visz mindent! – 2. Sajnos hiába mondjuk, Krisztus Urunkat követve, hogy az az igazán boldog, aki az Isten szerint gazdag! (21) Az egyházban is a pénz hallatán ragyog fel a tekintet, és izgalmi állapotba kerülünk. – 3. Egy azonban biztos. Egyszer az Úr kivesz bennünket ebből a világból. A halállal minden ittenit elvesz tőlünk az Úr! Csak az marad meg, aminek Ő volt az Ura, amit Őtőle kaptunk, és az Ő dicsőségére is éltünk vele (20–21).

____

– 1. Minden fő téma együtt van itt,„A bolond gazdag” példázatában:

– örökségen való kapzsi osztozkodás, külső ítélőbíró segítségét kérve (13–15);

– gazdagság, sikeresség, gyarapodás, ügyes vállalkozások és módszerek, profit, még több „zsugori megbecsülése”, amiből még több lesz, vég nélkül (16–18);

– az élet korlátlan élvezete, noha az „állandóan több” hajszolása, rabszolgai munkával jár, ezért mások kizsigerelő dolgoztatásával lehet a vagyont, az életet határtalanul élvezni (19);

– a halál legyőzhetetlen ténye, amely jön, váratlanul is, és visz mindent!

 

– 2. Ezek tények.

Mindenhol, mindenkori tünetei e világnak a bolond gazdag életének tünetei.

Az éppen szegények a gazdagabbakra való irigység, gyűlölet és vádaskodás okán szánalmasak.

A gazdagoknál pedig mindig van gazdagabb, tehát ezek is, egymással harcban, mindig többet akarnak.

Nyomorúság minden szegénység és gazdagság.

De hiába mondjuk, Krisztus Urunkat követve, hogy az az igazán boldog, aki az Isten szerint gazdag! (21)

Mert az egyházban is a pénz hallatán ragyog fel a tekintet, és izgalmi állapotba kerülünk.

 

– 3. Egy azonban biztos.

Egyszer az Úr kivesz bennünket ebből a világból.

A halállal minden ittenit elvesz tőlünk az Úr!

Csak az marad meg, aminek Ő volt az Ura, amit Őtőle kaptunk, és az Ő dicsőségére is éltünk vele (20–21).

Csak az Úr tart meg, egyébként beleveszünk a bőségbe, annak nyomorúságába, és minden egyéb nyomorúságba is; – beleveszünk önmagunk vélt igazába és sérelmeibe.

Az Úr nélkül elveszünk.

Jöjj, megtartó Urunk!