előző nap
következő nap

„...nincs semmi új a nap alatt” Préd 1

1 A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei: 2 Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! 3 Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? 4 Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké ugyanaz marad. 5 Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. 6 A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. 7 Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. 8 Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. 9 Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt. 10 Ha van is olyan dolog, amiről azt mondják, hogy új, az is megvolt már régen, megvolt már jóval előttünk. 11 Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek. 12 Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben, 13 és rászántam magam arra, hogy megvizsgáljak és bölcsen kikutassak mindent, ami az ég alatt történik. Rossz foglalkozás ez, azért adta Isten az embereknek, hogy bajlódjanak vele. 14 Láttam, hogy mindaz, amit véghezvisznek a nap alatt, csak hiábavalóság és hasztalan erőlködés. 15 Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számba venni. 16 Így gondolkodtam magamban: Én sokkal nagyobb bölcsességre tettem szert, mint azok, akik elődeim voltak Jeruzsálemben; sok bölcsességet és ismeretet szereztem. 17 Amikor azonban rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, megismertem az esztelenséget és oktalanságot is. Megtudtam, hogy ez is hasztalan erőlködés. 18 Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.

„...nincs semmi új a nap alatt" (9). De van új a nap fölött! Lelki szemeidet emeld fel a mennybe, a nap fölé, ahová Jézus érted is felemeltetett. Ha magadban bízol vagy elbizakodott vagy, elkeseredett leszel, ha az Úrban, akkor pedig valódi békességed lesz (Jn 14,27). Te kiben bízol? Magadban vagy az Úrban?

RÉ 454 MRÉ 424

„Ne félj … mert úgy látta jónak Atyátok, hogy nektek adja az országot!” (Lukács 12,22–32) Lukács 12,22–32

(32) „Ne félj … mert úgy látta jónak Atyátok, hogy nektek adja az országot!” (Lukács 12,22–32) – 1. Mi az isteni gondviselés? Az isteni gondviselés, Istennek mindenható, s mindenütt jelenlévő ereje, amely által mennyet és földet, minden teremtményével együtt, fenntart és igazgat. – 2. Ez általános értelemben azt jelenti, hogy mindenható kezekben van ez a világ, jó kezekben van ez a világ. Ezek a kezek garantálják, hogy a világ fő folyama megérkezzen az Isten eredeti gondolata szerint rendelt végső céljához. – 3. Üdvösséges értelemben, az isteni gondviselés ennél sokkal többet jelent. Jézus Krisztus a tanítványainak mondta el ezt a tanítást (22). Ez az üzenet tehát, általános értelemben szól a világnak, és üdvösséges értelemben szól Isten népének, az övéinek, az Ő egyházának. Nem kell aggódnunk az egyház jövője miatt, mert Isten a világ kezdetétől fogva, annak végéig megőrzi az Ő népét, el egészen az üdvösségig. Nem félünk, miénk az Ő országa, mert mi az övéi vagyunk (32). Természetesen, ez az üdvbizonyosság semmiféle gőgre nem ad okot, sőt nyitottá tesz minket mindenki felé, többi pedig az Isten dolga.

____

– 1. Mi az isteni gondviselés?

Az isteni gondviselés, Istennek mindenható, és mindenütt jelenlévő ereje, amely által mennyet és földet, minden teremtményével együtt, fenntart és igazgat.

Tehát, az isteni gondviselés Isten mindenható ereje, amellyel a láthatatlan és látható világot, vagyis az egész világmindenséget hordozza.

 

– 2. Ez általános értelemben azt jelenti, hogy mindenható kezekben van ez a világ, jó kezekben van ez a világ.

Ezek a kezek garantálják, hogy a világ fő folyama megérkezzen az Isten eredeti gondolata szerint rendelt végső céljához.

Egy képpel szemléltetem, mit jelent ez az üzenet.

Olyan az isteni gondviselés általános értelme, mint a Duna folyása: – elindul a Fekete erdőből, megérkezik a Fekete tengerbe; – közben számos patak, folyó ömlik bele, miközben válnak is le róla erek és patakok, és hömpölygés közben sokféle „vízi esemény” is történik, mind az örvénylő felszínen, mind pedig a mélyben; – de a fő folyam garantáltan megérkezik céljához.

Isten így tartja kezében, gondviselő szeretetében ezt a világot.

Amikor olyan események történnek, amelyeket az adott pillanatban nem tudunk értelmezni, megmagyarázni, és feltörnének belőlünk a „miért” kérdések, jusson eszünkbe az isteni gondviselésről szóló tanítás.

 

– 3. Üdvösséges értelemben, az isteni gondviselés ennél sokkal többet jelent.

Jézus Krisztus a tanítványainak mondta el ezt a tanítást (22).

Ez az üzenet tehát általános értelemben szól a világnak, és üdvösséges értelemben szól Isten népének, az övéinek, az Ő egyházának.

Nem kell aggódnunk az egyház jövője miatt, mert Isten a világ kezdetétől fogva, annak végéig megőrzi az Ő népét, el egészen az üdvösségig.

Éppen ez a jézusi tanítás hangsúlyozza azt, hogy Isten az övéit egyen-egyenként is számon tartja.

Az Ő tudta nélkül nem történhet velünk semmi.

Ezzel nem az individuális, csak az egyes hívő emberre figyelő keresztyénség létjogosultságát hangsúlyozzuk; – de azt bátran hirdetjük, hogy Isten az övéit egyen-egyenként ismeri, próbatételeit is javukra fordítja, mindenben megtartja őket, egészen az üdvösségig; – hiszen az Ő szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (Róma 8,38–39).

A Heidelbergi Káté ezért hangsúlyozza az egyházról, hogy Isten azt megtartja a világ kezdetétől fogva, annak végéig, és hisszük, hogy annak mi is tagjai vagyunk.

Nem félünk, miénk az Ő országa, mert mi az övéi vagyunk.

Természetesen, ez az üdvbizonyosság semmiféle gőgre nem ad okot, sőt nyitottá tesz minket mindenki felé, a többi pedig az Isten dolga.