előző nap
következő nap

„...szőlőt akar szüretelni, de nincs ehető fürt...” Mik 7,1–6

1 Jaj nekem, mert úgy jártam, mint mikor valaki gyümölcsöt akar szedni, szőlőt akar szüretelni, de nincs ehető fürt, sem korai füge, amire vágyódott. 2 Kivesztek az országból a hívek, nincs becsületes ember. Alattomban mindnyájan vért ontanak, hálóval vadásznak egymásra. 3 Jól használják kezüket a rosszra: a vezető ember követelőzik, a bíró fizetségre vár, a főrangú ember kimondja, mit kíván, és csak csűrik-csavarják az ügyeket. 4 Aki a legjobb köztük, olyan, mint a tüskebokor, a legbecsületesebb is olyan, mint a tövisbokor. De eljön még számodra az ítélet napja, amelyet őrállóid láttak. Akkor lesz majd zűrzavar! 5 Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a jó ismerősben, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz! 6 Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával, a lány anyja ellen támad, a meny az anyósa ellen, az embernek saját háza népe is az ellensége.

„...szőlőt akar szüretelni, de nincs ehető fürt..." (1). A szőlőért hónapokon át munkálkodik a gazda, karót állít, megmetszi, megkapálja, csak hogy a maga idején érett gyümölcsöt teremjen. Micsoda fájdalom, ha eljön a szüret ideje, és ennek ellenére nincs egy ehető fürt sem. Mit meg nem tesz Isten az emberért, s az ember alattomos, becstelen, csűri-csavarja az ügyeket, míg végül odajut, hogy ő sem tud bízni senkiben, és benne sem bízik meg senki. Vajon hogyan juthat ki az ember ebből a zűrzavarból?

RÉ 461 MRÉ 298

„…az Emberfiának napjai…” (Lukács 17,20–37) Lukács 17,20–37

(22) „…az Emberfiának napjai…” (Lukács 17,20–37) Az Isten országa az Ő uralma, amely nem külső jelekben, látványosan jelenik meg, hanem bennünk. Ez azt jelenti, hogy nem ott valósul meg Isten országa, ahol a külső körülmények megváltoznak, és majd azáltal az ember is megváltozik. Minden ilyen reformos, forradalmi, humanista modell, összes változatával együtt hamis. Isten hatalma újjászül, elkezd élni bennünk a feltámadott Krisztus (Galata 2,20), és ez a „belső” változás hat kifelé. Tehát Isten országa nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé hat. Mi pedig mindig külső megújulástól várjuk a ténylegesen jobbat. Isten országa pedig csak ott van, ahol Jézus Krisztus úrrá lesz az emberi élet felett (20–21). Jézus az Emberfia, annak ószövetségi elnevezése szerint. Mi Őt várjuk, óhajtjuk, hogy újra üdvösséges rend legyen mindenütt (22). Nem a világ vége, hanem az Emberfia jön el, akinek eljövetelét hiába hirdetik külső jegyekre hivatkozva. Az Úr eljövetele váratlanul de egyértelműen érkezik meg, mint a villámlás, nem emberi akarat, hanem az Isten döntése szerinti időben (23–24). Jöjj, Uram Jézus! (Jelenések 22,20)

___

– 1. Az Isten országáról még a farizeusoknak is tanít Jézus.

Az Isten országa az Ő uralma, amely nem külső jelekben, látványosan jelenik meg, hanem bennünk.

Ez azt jelenti, hogy nem ott valósul meg Isten országa, ahol a külső körülmények megváltoznak, és majd azáltal az ember is megváltozik.

Minden ilyen reformos, forradalmi, humanista modell, összes változatával együtt hamis.

Isten hatalma újjászül, elkezd élni bennünk a feltámadott Krisztus (Galata 2,20), és ez a „belső” változás hat kifelé.

Tehát Isten országa nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé hat.

Mi pedig mindig külső megújulástól várjuk a ténylegesen jobbat.

Isten országa pedig csak ott van, ahol Jézus Krisztus úrrá lesz az emberi élet felett (20–21).

 

– 2. Jézus az Emberfia, annak ószövetségi elnevezése szerint.

Dániel ezért látott ott a mennyben egy emberszerű lényt.

Mivel a bűn miatt ember nem lehet a mennyben, saját erejéből, az csak Jézus Krisztus lehetett (Dániel 7,17–25).

Először harminchárom évig tartott az Emberfia eljövetele, megkoronázva azt szenvedésével, halálával és feltámadásával (25).

Aztán Ő újra belépett a mennybe, majd kezdődött az Isten országának, az egyháznak a korszaka, akik között az Isten uralkodik, az Ő törvénye és Igéje, és akikben él és mozdul az Úr.

Ez tart mindaddig, amíg az Emberfia újra el nem jön.

 

– 3. Mi Őt várjuk, óhajtjuk, hogy újra üdvösséges rend legyen mindenütt (22).

Nem a világ vége, hanem az Emberfia jön el, akinek eljövetelét hiába hirdetik külső jegyekre hivatkozva.

Az Úr eljövetele váratlanul de egyértelműen érkezik meg, mint a villámlás; – nem emberi akarat, hanem az Isten döntése szerinti időben (23–24).

– Jöjj, Uram Jézus! (Jelenések 22,20)