„...szabadító Istenemben reménykedem...” Mik 7,7–20
„...szabadító Istenemben reménykedem..." (7). Ebben a sötétségben nincs más fény, csak a szabadító Isten fénye. Ő az, aki összeszedi az eltévelyedett és elkeseredett népet, és kihozza a mélységből. Eltervezi a megmenekülés útját, és véghez is viszi azt. Jézus Krisztusban irgalmát és könyörületét mutatta meg az Isten. Ha őt követjük, nem járunk sötétségben, hanem miénk lesz az élet világossága.
(1) „…nem szabad belefáradniuk…” (Lukács 18,1–8) KIRE NÉZÜNK? – 1. Ha a helyzetünkre nézünk, valamint a világ állapotára, könnyen belefáradhatunk az egészbe (1): Istent nem fél, embert nem becsül ez a világ (2). Ha hárítani akarunk, azt mondjuk, hogy a hivatalosak, a döntéshozók, a bírók ilyenek. De ennél rosszabb a helyzet, mi sem vagyunk különbek. Az özvegyasszony kiszolgáltatottsága önmagában megható, de ő is csak azt akarja, amit mindenki: szolgáltassanak neki igazságot, az ellenfelével szemben. Mindenki ezt akarja, neki adjanak igazat a másikkal szemben (3). – 2. Ne „a helyzetre” nézz, hanem a feltámadott Úrra, aki igaz, akiben nincs semmi hamisság, és aki az Ő igazságát ajándékozza választottainak (6). – 3. Szüntelenül imádkozni! (1Thesszalonika 5,17) Ahogy a példázatban sem a bíró, sem az özvegyasszony, önmagukban nem igaz emberek, úgy mi sem vagyunk igazak. De az Úr igaz, igazságos és kegyelmes: hall, akarata szerint meghallgat, soha nem hagy el (Máté 28,20). Már az is kegyelem, hogy Őelé járulhatunk. Fáradt lehetek, de nem fáradhatok meg; – nem fáradhat el a hitéletem, az imaéletem, az Isten igaz Igéjével való táplálkozásom. Ő eljön, megtalál, hazavisz (8). RÉ 272 MRÉ 393
„…nem szabad belefáradniuk…” (Lukács 18,1–8) Lukács 18,1–8
(1) „…nem szabad belefáradniuk…” (Lukács 18,1–8) KIRE NÉZÜNK? – 1. Ha a helyzetünkre nézünk, valamint a világ állapotára, könnyen belefáradhatunk az egészbe (1): Istent nem fél, embert nem becsül ez a világ (2). Ha hárítani akarunk, azt mondjuk, hogy a hivatalosak, a döntéshozók, a bírók ilyenek. De ennél rosszabb a helyzet, mi sem vagyunk különbek. Az özvegyasszony kiszolgáltatottsága önmagában megható, de ő is csak azt akarja, amit mindenki: szolgáltassanak neki igazságot, az ellenfelével szemben. Mindenki ezt akarja, neki adjanak igazat a másikkal szemben (3). – 2. Ne „a helyzetre” nézz, hanem a feltámadott Úrra, aki igaz, akiben nincs semmi hamisság, és aki az Ő igazságát ajándékozza választottainak (6). – 3. Szüntelenül imádkozni! (1Thesszalonika 5,17) Ahogy a példázatban sem a bíró, sem az özvegyasszony, önmagukban nem igaz emberek, úgy mi sem vagyunk igazak. De az Úr igaz, igazságos és kegyelmes: hall, akarata szerint meghallgat, soha nem hagy el (Máté 28,20). Már az is kegyelem, hogy Őelé járulhatunk. Fáradt lehetek, de nem fáradhatok meg; – nem fáradhat el a hitéletem, az imaéletem, az Isten igaz Igéjével való táplálkozásom. Ő eljön, megtalál, hazavisz (8).
___
KIRE NÉZÜNK?
– 1. Ha a helyzetünkre nézünk, valamint a világ állapotára, könnyen belefáradhatunk az egészbe (1): – Istent nem fél, embert nem becsül ez a világ (2).
Ha hárítani akarunk, azt mondjuk, hogy a hivatalosak, a döntéshozók, a bírók ilyenek.
De ennél rosszabb a helyzet, mi sem vagyunk különbek.
Isten népe sem más: hiszen ahol egymást nem tiszteljük, ott lehet-e hitelesen félni az Istent?
Az özvegyasszony kiszolgáltatottsága önmagában megható, de ő is csak azt akarja, amit mindenki itt: szolgáltassanak neki igazságot, az ellenfelével szemben.
Mindenki ezt akarja, neki adjanak igazat a másikkal szemben (3).
– 2. Persze, már az kegyelmi állapot, ha valaki szenved ettől az állapottól.
Soha nem szabad belefáradni ebbe a helyzetbe.
Töredelmes szívvel, és nem cinikus önhittséggel, mint itt a bíró, meg lehet vallani nyomorúságunkat, és ügyünkkel az egyetlen, igaz bíró, Jézus Krisztus elé lehet járulni.
Ne a helyzetedre nézz, hanem a feltámadott Úrra, aki igaz, akiben nincs semmi hamisság, és aki az Ő igazságát ajándékozza választottainak (6).
– 3. Szüntelenül imádkozni azt jelenti (1Thesszalonika 5,17), hogy éjjel nappal az igaz és kegyelmes Isten színe előtt megállni, szüntelenül hozzá kiáltani, ügyünket Őelé vinni, ebbe soha nem megfáradni (Filippi 4,6).
Ahogy a példázatban sem a bíró, sem az özvegyasszony, önmagukban nem igaz emberek, úgy mi sem vagyunk igazak.
De az Úr igaz, igazságos és kegyelmes: hall, akarata szerint meghallgat, soha nem hagy el (Máté 28,20).
Már az is kegyelem, hogy Őelé járulhatunk.
Fáradt lehetek, de nem fáradhatok meg: – nem fáradhat el a hitéletem, az imaéletem, az Isten igaz Igéjével való táplálkozásom.
Ő eljön, megtalál, hazavisz (8).