előző nap
következő nap

„...miért hallgatsz, amikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat?” Hab 1

1 Fenyegető jövendölés. Habakuk próféta látomása. 2 Meddig kell még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz! 3 Miért kell látnom a romlottságot és néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad. 4 Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet, mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet. 5 Nézzétek a népeket és lássátok, ámulva csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék! 6 Mert most útnak indítom a káldeusokat, ezt a kegyetlen és szilaj népet. Bejárja a széles földet, birtokba veszi mások hajlékait. 7 Rettenetes, félelmetes ez a nép, önmaga szabja meg törvényét és méltóságát. 8 Lovai gyorsabbak a párducoknál, és vadabbak a pusztai farkasoknál, vágtatnak lovasai. Noha messziről jönnek lovasai, repülnek, mint a zsákmányra lecsapó sasok. 9 Erőszakos szándékkal érkeznek mindnyájan, arcuk csak előre néz, annyi foglyot ejtenek, mint a föveny. 10 Csúfot űz a királyokból, kineveti a hatalmasokat. Nevet az erődítményeken, sáncot emel a földből, és elfoglalja őket. 11 Azután mást gondol, és továbbmegy. Vétkes ő, mert a saját erejét isteníti. 12 Uram, ősidőktől fogva te vagy az én szent Istenem! Nem fogunk meghalni! Uram, te az ítélet eszközévé tetted őt! Kősziklám, te arra szántad, hogy büntessen! 13 Szemed tiszta, nem nézheti a rosszat, nem tudod elnézni az elnyomást. Miért nézed hát el a hűtlenséget, miért hallgatsz, amikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat? 14 Olyanná tetted az embert, mint a tenger halait, mint a férget, amelynek nincsen gazdája. 15 Mindenkit kifog horoggal, hálójába terel, és kerítőhálójába gyűjt; azután örül és vigad. 16 Ezért áldoz hálójának, és tömjénez kerítőhálójának, mert velük szerez gazdag jövedelmet és bőséges élelmet. 17 Hát örökké kivetheti hálóját, és gyilkolhatja a népeket kíméletlenül?!

„...miért hallgatsz, amikor a bűnös tönkreteszi a nála igazabbat?" (13). Habakuk arra panaszkodik, hogy nem érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet. Elviselhetetlen, amikor az embert igazságtalanság éri, és nincs módja bebizonyítani az igazát. Vagy azért, mert senki nem hisz neki, vagy azért, mert kiforgatják a szavait. Esetleg azért, mert a másik ember igazság(talanság)át támogatók vannak többen. Végső elkeseredésében az ember Istenhez fordul segítségért. Egyvalamin azonban érdemes elgondolkodni. Valóban igazabb lennék, mint a másik?

RÉ 445 MRÉ 434

„A farizeus megállt és így imádkozott…” (Lukács 18,9–14) Lukács 18,9–14

(11) „A farizeus megállt és így imádkozott…” (Lukács 18,9–14) A farizeus inkább túlteljesítette a törvényt, csak nehogy megszegje azt (12). Ne ítéljük el azonnal ezt a farizeust. Főként azért se, mert a példázat nem az üdvösség és a kárhozat kérdéséről szól, hanem az imádságról (10), vagyis arról, hogy Isten elé, csak alázattal járulhatunk, és nem érdemeinkre hivatkozva (11). Hiszen csakis Isten emelhet fel bennünket abból a mélységből, amiben vagyunk, és nem a saját erőfeszítéseink (14). Fontos a farizeus erőfeszítése, de önmagában elégtelen, önhittsége pedig alaptalan, mert Isten kegyelme tesz egyedül igazzá. Az Isten kegyelme az Ő igazságát ajándékozza nekünk (13–14), aztán ez a kegyelem megáldja erőfeszítéseinket is. Kell az emberi erőfeszítés, Isten törvényének komolyan vétele, noha csakis Isten kegyelme tart meg. De ez a kegyelem nem „laza”, hanem „még komolyabb és szigorúbb” életre késztet; – alázatosan, önhittség nélkül. Az a baj, hogy mi vagy fennhéjazó és önhitt keresztyének vagyunk, vagy Isten drága véren szerzett kegyelmére alapozva olcsó módon visszaélünk azzal. A kegyelem tart meg, Isten kiválasztó kegyelme igazít meg, de aki választott, az nagyon is igyekszik (2Péter 1,5–11).

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

A farizeus értékelendő erőfeszítést fordított arra, hogy megtartsa Isten törvényét, a szertartásokra és az erkölcsi életre vonatkozókat egyaránt.

A farizeus mindenben igyekezett Isten tökéletes rendjéhez igazodni, amelyet ebben a világban Isten törvényének szent döntései, parancsai, rendelkezései tárnak elénk (Zsoltárok 19,8–11).

Az Úr törvénye üdvösséges irányokat mutat, valamint üdvösséges korlátokat állít, amelyben „gyönyörködik” az istenfélő és boldog ember (Zsoltárok 1).

A farizeus tudatosan túlteljesítette a törvényt, hetente kétszer böjtölt, ami sehol nincs elrendelve; – a piacon vásárolt árukból pedig ismét befizette a tizedet, pedig az ár már tartalmazta ezt a tizedet; – és azok után az áruk után is befizette a tizedet, amelyek nem szerepeltek a törvényi felsorolásban: menta, kapor, kömény, fűszerek (5Mózes 14,22–23).