„Megmondta tehát Mózes Izráel fiainak, hogyan készítsék el a páskát.” 4Móz 9,1–14
Isten népének legnagyobb ünnepe, a páska az egyiptomi szabadulásra emlékeztet. Családi körben ünnepelték. A törvény rugalmasságát mutatja, hogy ha valaki akadályoztatva volt az ünnepi időben, egy másik alkalommal pótolhatta, hogy senki ne maradjon ki az ünnep öröméből. Ma lehet, hogy a munkabeosztásunk vagy betegségünk tart távol egy-egy istentisztelettől vagy ünneptől. Olyankor keressünk mi is más lehetőséget, egy másik napot, hogy gyülekezetbe menjünk!
RÉ 337 MRÉ 223
„…gúnyolták és verték…” (Lukács 22,54–65) Lukács 22,54–65
(63) „…gúnyolták és verték…” (Lukács 22,54–65) Mi történik itt? Haladjunk kívülről „befelé”. Amit testi szemeink látnak: férfiak őríznek egy fogva tartott férfit, gúnyolják, szidják, verik… Tegyük hozzá, hogy mindez a főpap házában történik, papi szolgák vernek az Isten nevében valakit ilyen módon. Menjünk még beljebb! Jézust gúnyolják és verik, aki azt mondta magáról, hogy Ő egy az Istennel, és Őbenne teljesedtek be az ígéretek (Lukács 4,21). Ezért szórakoznak úgy a papi szolgák, hogy miközben verik Jézust, kérik a próféciát a kínzásával kapcsolatban is. Ezek írástudó emberek. Jézus némán tűri az ütéseket. Ezeknek az írástudóknak nem jut eszükbe Ézsaiás próféciája, noha éppen most teljesedik be (Ézsaiás 53,1–7). Közhely, de így van: mi is olvassuk az Igét, aztán becsukjuk a Bibliát, és megyünk az nyers érdekeink után, nincs irgalom, gúnyoljuk és ütjük a másikban az Urat, a saját testvérünkben is. Jézus nem kényszerből tűr, mint mi tennénk ilyen helyzetben, hiszen Őneki adatott minden hatalom mennyen és földön (Máté 28,18). Ő valóban az Isten Fia! Nézz Őrá: megítél, megvált és övéit valóságos megtérésre hívja, akik egy ponton tudják azt mondani, hogy elég volt az istenkáromló életből.
___
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz
Amit testi szemeink látnak: férfiak őríznek egy fogva tartott férfit, gúnyolják, szidják, verik, mindezt élvezettel teszik, a megalázott embertársuk fejét letakarva ütik, találós kérdést tesznek fel neki, hogy ki ütötte meg őt.
Ezek írástudó emberek. Jézus némán tűri az ütéseiket, miközben egyik tanítványa most árulta el (48), a másik az imént tagadta meg (54–62), a többiek pedig sehol. Ezeknek az írástudóknak eközben nem jut eszükbe Ézsaiás próféciája, noha éppen most teljesedik be (Ézsaiás 53,1–7).