„Én, az Úr vagyok a ti Istenetek.” 4Móz 10,1–10
Isten megbízásából Mózes két kis ezüst harsonát készített. Ezek voltak a korabeli kommunikációs eszközök arra, hogy összehívják a vezetőséget vagy a közgyűlést. Másként fújták meg a riadóra, és másként, ha örömünnepre szólították a népet. Ma is kellenek ébresztő harsonák zajos és túlzsúfolt napjainkban, hogy figyelmeztessenek az alkalmakra és a feladatokra. Találnunk kell egyezményes jeleket, hogy akik hallják, ugyanazt az üzenetet vegyék!
RÉ 150 MRÉ 150
„…azok erősen állították…” (Lukács 23,1–5) Lukács 23,1–5
(5) „…azok erősen állították…” (Lukács 23,1–5) A bűn, a gonosz ERŐS HATALOM. – 1. Mindig kapóra jön, ha gyarló szándékaink, nyers indítékaink leplezhetők. Pilátus volt az a valaki, akivel takaródzni lehetett, hiszen a római helytartó mondhatta ki a halálos ítéletet. A lepel mögött azonban valójában a gyarló irigység, a féltékenység, a hatalomféltés gyilkos indulata tombolt. – 2. Pilátus fáradtan és unottan csak szabadulni akar az egésztől; – valamint nem akarja, hogy őt használják „takaróként” (4). Pilátus vallási belügynek tartja az egészet, és egy sokszínű birodalomban ezen a területen már akkor is mindenki „szabad” volt. Pilátus nem teológiailag tartja bűntelennek Jézust, legfeljebb jogi, politikai értelemben. – 3. Pedig milyen makacs a bűn: – a „testület” erősen állította a Jézus ellen megfogalmazott vádpontokat, mert gyarló módon, halálra szánták azt, akit az Isten, Megváltóként küldött erre a világra (Cselekedetek 2,23). Áldott legyen az Isten, hogy nem hagy bennünket a bűn hatalmának kárhozatában. Ő nem engedi, hogy erősen állítsuk a gonosz diktátumát. Ő erősebb a gonosznál: Feltámadott a halálból!
____
A bűn, a gonosz ERŐS HATALOM.
Erősen visz bennünket lefelé a lejtőn, mint ahogy a fék nélküli bicikli gurul alá...
– 1. Mindig kapóra jön, ha gyarló szándékaink, nyers indítékaink leplezhetők egy „nemes üggyel”, vagy valakivel…
A „testület”, a zsidók vallási Nagytanácsa „Isten ügyét védte”, amikor az istenkáromlónak ítélt Jézust halálra szánta: – ez volt a „nemes ügy”, mint lepel; – Pilátus pedig az a valaki, akivel szintén takaródzni lehetett, hiszen a római helytartó mondhatta ki a halálos ítéletet.
Ehhez természetesen találtak három oda illő, jogi, politikai vádpontot: a nép nyugalmának megzavarását, a római adófizetés megtagadását, valamint a királyság vádját, ami Róma elleni szervezkedésnek számított.
Nehéz ügy a jog és a politika…
A lepel mögött azonban valójában a gyarló irigység, a féltékenység, a hatalomféltés gyilkos indulata tombolt, hiszen Jézus mennyei hatalmának „többlete” kikerülhetetlen volt (1–2).
– 2. Pilátus fáradtan és unottan csak szabadulni akar az egésztől; – valamint nem akarja, hogy őt használják valamire.
Pilátus vallási belügynek tartja az egészet, és egy sokszínű birodalomban ezen a területen már akkor is mindenki „szabad” volt. Pilátus nem volt bölcsebb, hitelesebb, mint az Isten népének vezetői. Ez persze elkeserítő Isten népére nézve. Pilátus nem teológiailag tartja bűntelennek Jézust, legfeljebb jogi, politikai értelemben (3–4).
– 3. Pedig milyen makacs a bűn: – a „testület” erősen állította a Jézus ellen megfogalmazott vádpontokat, mert gyarló módon, halálra szánták azt, akit az Isten, Megváltóként küldött erre a világra (Cselekedetek 2,23).
Áldott legyen az Isten, hogy nem hagy bennünket a bűn hatalmának kárhozatában; – nem engedi, hogy kontra nélkül zúgjunk lefelé a lejtőn, amíg valahol halálra nem zúzzuk magunkat.
Ő nem engedi, hogy erősen állítsuk a gonosz diktátumát; – nem engedi, hogy Isten ügye és a másik ember ellen forduljunk, ügyes trükkökkel; – nem engedi, hogy elvesszünk.
Ő erősebb a gonosznál: Feltámadott a halálból! (5)