előző nap következő nap

„Izráel fiai pedig elindultak a Sínai-pusztából,...” 4Móz 10,11–36

11 A második év második hónapjának a huszadik napján fölemelkedett a felhő a bizonyság hajlékáról. 12 Izráel fiai pedig elindultak a Sínai-pusztából, és mentek táborhelyről táborhelyre, míg meg nem állapodott a felhő a Párán-pusztában. 13 Ekkor indultak el először az Úrnak Mózes által adott parancsa szerint. 14 Először Júda fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. Seregüket Nahsón, Ammínádáb fia vezette. 15 Issakár fiai törzsének a seregét Netanél, Cúár fia vezette. 16 Zebulon fiai törzsének a seregét Elíáb, Hélón fia vezette. 17 Miután a hajlékot lebontották, elindultak Gérsón és Merárí fiai, a hajlék hordozói. 18 Azután Rúben táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. Seregüket Elícúr, Sedéúr fia vezette. 19 Simeon fiai törzsének a seregét Selumíél, Cúrísaddaj fia vezette. 20 Gád fiai törzsének a seregét Eljászáf, Deúél fia vezette. 21 Majd elindultak a kehátiak is, a szentély hordozói; a többiek már fölállították a hajlékot, mire ők megérkeztek. 22 Azután Efraim fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. Seregüket Elísámá, Ammíhúd fia vezette. 23 Manassé fiai törzsének a seregét Gamlíél, Pedácúr fia vezette. 24 Benjámin fiai törzsének a seregét Abídán, Gidóní fia vezette. 25 Majd Dán fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén mint az egész tábor utóvédje. Seregüket Ahíezer, Ammísaddaj fia vezette. 26 Ásér fiai törzsének a seregét Pagíél, Okrán fia vezette. 27 Naftáli fiai törzsének a seregét Ahíra, Énán fia vezette. 28 Ez volt Izráel fiai táborbontásának a rendje seregeik szerint, valahányszor elindultak. 29 Mózes így szólt Hóbábhoz, a midjáni Reúélnak, Mózes apósának a fiához: Mi elindulunk arra a helyre, amelyről azt mondta az Úr: Nektek adom azt. Gyere velünk, és mi jót teszünk veled, mert az Úr jót ígért Izráelnek. 30 De ő így felelt neki: Nem megyek, inkább visszamegyek hazámba, a rokonságomhoz. 31 Mózes ezt mondta: Ne hagyj el bennünket, hiszen te tudod, hol lehet tábort ütnünk a pusztában. Te légy a vezetőnk! 32 Ha velünk jössz, akkor részesíteni fogunk mindabban a jóban, amit velünk tesz az Úr. 33 Így indultak el az Úr hegyétől háromnapi útra. A háromnapi úton az Úr szövetségének ládája vonult előttük, hogy pihenőhelyet keressen nekik. 34 Az Úr felhője volt felettük nappal, amikor elindultak a táborból. 35 Valahányszor elindult a láda, ezt mondta Mózes: Kelj föl, Uram! Szóródjanak szét ellenségeid, gyűlölőid meneküljenek előled! 36 Amikor pedig megállt, ezt mondta: Térj vissza, Uram, Izráel ezreinek sokaságához!

Isten népe újra és újra átéli, hogy az Úr megy előtte. Megtapasztalják, mit jelent vezetettnek lenni. Mózes mindennapi imádságában (35–36) azt kéri Istentől, hogy ő menjen előttük, és ha megállnak, térjen hozzájuk vissza. Az Újszövetség népe előtt a Feltámadott megy (Mt 28,7), Jézus Krisztus, aki ígérete szerint velünk marad a világ végezetéig (Mt 28,20). Kérjük mi is Mózes imádságával, hogy vezessen bennünket minden utunkban, és maradjon mellettünk minden napon az Úr.

RÉ 90 MRÉ 90

„…átküldte Heródeshez…” (Lukács 23,6–12) Lukács 23,6–12

(6) „…átküldte Heródeshez…” (Lukács 23,6–12) Mindenki hárít, zsigerből… A zsidók Pilátusra hárítanák Jézus ügyét, saját gyilkos indulatuk „balhéját”. Pilátus pedig Heródesre hárítana, ha ugyanis Jézus galileiai, akkor nem is hozzá tartozik az ügy, ezért átküldte Jézust és vádlóit Heródeshez (6–7). Persze Heródes visszaküldte őket Pilátushoz (11), miután a híres csodatévőt szemügyre vette, mint valami mutatványost; – látványos tettet, bölcs beszédet várva tőle; – de Jézus az ilyen várakozásokra nem mozdul és nem felel (8–10). Pilátus és Heródes, ezek ketten barátok, de a hárítás „művészetében” mi is baráti kezet foghatunk egymással (12). A mondás jut eszembe: ha nálam van a labda, gyorsan tovább kell passzolni, mert mindenki rám rohan… Az Isten az egyetlen, aki nem hárít, hanem hagyja, hogy rárohanjanak. Ennek csodája a kereszt. Meghajolunk az Isten szeretete és kegyelme előtt, amellyel egyszülött Fiában nem hárította tovább mulasztásaink, gyarlóságaink, bűneink terhét, azok következményeinek emberileg elviselhetetlen súlyát, hanem elhordozta azokat… De Ő az egyetlen, aki győztesen hordozhatta el ezt a terhet. Halála jelezte, hogy mit jelent a bűn terhe! Feltámadása pedig azt, hogy nem a bűn többé az úr, hanem Ő.

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

A Nemzeti Színház egy hajót formáz, és a vízben, abba beledőlve látjuk a régi színház oszlopait. Ezek összeomlottak, ezernyi nyomorúság alatt, emlékeztetve a múltra. De fölötte ott magasodik a gyönyörű, megújult épület, ahol roppant oszlopok biztosan hordozzák a hófehér márványokat.