előző nap
következő nap

„Akkor segítségért kiáltottunk az Úrhoz, aki meghallotta szavunkat,...” 4Móz 20,14–29

14 Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához ezzel az üzenettel: Így szól testvéred, Izráel: Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért. 15 Atyáink Egyiptomba mentek, és hosszú ideig éltünk Egyiptomban. De rosszul bántak velünk és atyáinkkal az egyiptomiak. 16 Akkor segítségért kiáltottunk az Úrhoz, aki meghallotta szavunkat, elküldött egy angyalt, és kihozott bennünket Egyiptomból. Most itt vagyunk Kádésban, a határodon fekvő városban. 17 Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át se szántóföldön, se szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk le se jobbra, se balra, amíg átvonulunk a területeden. 18 Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át nálam, különben fegyverrel vonulok ellened. 19 Izráel fiai ezt mondták neki: Az országúton mennénk, és ha vizedet innánk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs másról szó, csak arról, hogy gyalogszerrel szeretnénk átvonulni. 20 De Edóm ezt felelte: Nem vonulhatsz át! Sőt kivonult ellene Edóm tekintélyes haddal és hatalmas erővel. 21 Edóm tehát nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon területén, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie. 22 Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Hór-hegyhez. 23 És ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edóm országának a határán: 24 Áron most elődei mellé kerül. Nem mehet be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, mivel fellázadtatok parancsom ellen Meríbá vizeinél. 25 Vedd magadhoz Áront és a fiát, Eleázárt, és vidd fel őket a Hór-hegyre! 26 Ott vesse le Áron a ruháit, te pedig öltöztesd fel azokba a fiát, Eleázárt, mert Áron meghal ott, és elődei mellé kerül! 27 Mózes úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta az Úr. Fölmentek a Hór-hegyre az egész közösség szeme láttára, 28 Mózes levette Áronról a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. Áron meghalt ott a hegytetőn, Mózes és Eleázár pedig lement a hegyről. 29 Amikor látta az egész közösség, hogy Áron elhunyt, Izráel egész háza harminc napig siratta őt.

A testvérnép, Edóm elutasító, sőt ellenséges magatartása miatt kerülő útra kényszerül Izráel. Az elutasítás lelki és testi erőt emészt föl. Mózest is veszteségek érik; Mirjám után a másik testvérét, Áront is eltemeti. Isten megengedi, hogy átéljünk ilyen élethelyzeteket. Az Istennel való közösségben maradva, sőt csakis vele mehetünk át életünk nehéz időszakain. „Nem maradok el tőled..." (Zsid 13,5). Jézus ígérete pedig az, hogy „...veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig" (Mt 28,20). Legyünk bátrak, és ne forduljunk el testvéreinktől (Mt 5,42).

RÉ 144 MRÉ 14

„…megerősödjék bennetek a belső ember…” (Efézus 3,14–21) Efézus 3,14–21

(16) „…megerősödjék bennetek a belső ember…” (Efézus 3,14–21) Ez így szép… Sokan hangoztatják MA IS A „BELSŐNK” FONTOSSÁGÁT, a „belső kisugárzást”. – 1. De az apostol alapvetően másként hirdeti ennek lényegét, mint ahogy azt mi manapság alkalmazzuk. Pál nem költő, nem „homályos”, alig értelmezhető, szubjektív emberi érzésekről, szándékokról beszél. Az apostol könyörög. – 2. Ez egy imádság. Pál tanításai mindig imádsággal kezdődnek, és imádsággal, azon belül az Úr magasztalásával végződnek, mint itt is (20–21). Ez a tény pedig azt jelenti, hogy a belső ember megerősödésének lehetősége, még csírájában sincs bennünk. – 3. Ezt az Isten adja, Lelke által (15). Ez a belső ember: a megváltó Jézus Krisztus megerősödése és munkálkodása bennünk és általunk. Olyan ez, a bennünk megszületett és növekedő Krisztus, mint lábtörés után a testbe műtött, csonthoz csavarozott implantátum, ami tartást, esélyt, életet ad ott, ahol enélkül összeroskadna az ember.

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

– 4. Ahol pedig nem a mi gyarló emberünk erősödik belül, hanem a Krisztus, ott az Ő megváltó szeretetében meggyökerezve, az örökkévaló összefüggések mentén élünk és tájékozódunk, együtt minden szenttel (!), mígnem teljességre jutunk (17–19). Ez a teljesség felfoghatatlan, nem is definiálható, csak a legjobb, ami velünk történhet; – viszont az Úr bőségesebben nekünk ajándékozhatja ezt, mintsem gondolnánk (20).