előző nap
következő nap

„De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: ...szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt” 4Móz 21,1–9

1 Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki a Délvidéken élt, hogy odaért Izráel az atárími úton, megtámadta Izráelt, és foglyokat ejtett közülük. 2 Ekkor fogadalmat tett Izráel az Úrnak, és ezt mondta: Ha egyszer kezembe adod ezt a népet, mindenestül kiirtom városait. 3 Az Úr meghallgatta Izráel szavát, kezébe adta ezeket a kánaániakat, és Izráel mindenestül kiirtotta őket és városaikat. Ezért nevezték el azt a helyet Hormának. 4 Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, 5 és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt! 6 Ezért az Úr mérges kígyókat küldött a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sokan meghaltak Izráelből. 7 Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. 8 Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Készíts egy mérges kígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha arra föltekint. 9 Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.

A váratlan vereség után győzelmeket adott Isten a kánaáni városok felett. „De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: ...szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt" (4–5). Felszabadulva a testi, lelki, szellemi nyomás alól, elfelejtünk hálát adni, és követeljük a további győzelmeket. Ahogyan a mérges kígyók megmarták az embereket, úgy mardosnak bennünket saját elvárásaink. Az ősi kígyó a vágyak táplálásával, a kívánság fölgerjesztésével mérgezi meg életünket, hogy az Istentől kapott győzelmeket elfedje, és azután űzzön, ami még nem a miénk. „Nézzünk fel Jézusra... Gondoljatok rá..., hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek" (Zsid 12,2–3).

RÉ 466 MRÉ 471

„…a Lélek egységét…” (Efézus 4,1–16) Efézus 4,1–16

(3) „…a Lélek egységét…” (Efézus 4,1–16) ISTEN NÉPÉNEK EGYSÉGE VITATHATATLAN, noha testi szemeinkkel még nem látható. A „láthatatlan egyház” igei természete ugyanis: egy, szent és egyetemes. – 1. Hiszen egy az Urunk. Egy az Őbenne szabadítást nyert hitünk, amelyet a Szentlélek támasztott bennünk. Egy a keresztségünk, amely ezt a szabadítást látható, külső jegyben is megpecsételi (3–6). Egy a reménységünk is arra nézve, hogy ez az egység egyszer maradéktalanul megvalósul majd. Ekkor a hitben is eljutunk a kiskorúságból a felnőttkorra (13–16). – 2. Addig pedig a Lélek segítségét kérve igyekszünk, mindenekelőtt az egyházon belül, elviselni egymást szeretettel, alázattal, szelídséggel, türelemmel, munkálva a Lélek egységét a békesség kötelékével (1–3). – 3. Továbbá a látható egység megvalósulásáig, mindannyian a saját kegyelmi ajándékunkkal munkáljuk Jézus Krisztus ügyét (7; 11–12). Nem az egységet munkáljuk, hanem annak az Úrnak az ügyét, aki eljött értünk, és felment a mennybe, hogy nekünk is helyet készítsen (8–10). De az Úrban erősödve, egymásban is meglátjuk a testvért.

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

– Áldott ez az egység, áldott az, aki ezt munkálja, az Úrban!