előző nap
következő nap

„Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok.” Filem 8–25

8 Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, 9 a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most még fogoly is Krisztusért. 10 Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onészimoszért, 11 aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos. 12 Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet, 13 pedig magamnál szerettem volna tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban. 14 Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen. 15 Hiszen talán azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre visszanyerd, 16 most már nem úgy, mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet: aki nekem is, de sokkal inkább neked, testi értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred. 17 Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem! 18 Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel! 19 Én, Pál, saját kezemmel írom ezt: Megadom neked! Azt nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem. 20 Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban! Nyugtasd meg az én szívemet Krisztusban! 21 Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok. 22 Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem. 23 Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, 24 Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én munkatársaim. 25 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel!

A szökött rabszolga testvérré lett. Pál sok eszközzel (9.14.19.21), de szelíden igyekszik meggyőzni Filemont arról, amit tennie kell. Azonban egy pozíciót, egy eszközt nem hajlandó használni: hogy felsőbbségként parancsoljon a neki alárendelt Filemonnak. Irtózik a kényszerítéstől, mert az megnyomorítja, eltorzítja, tönkreteszi az emberséget, az istenképűséget. Van olyan területe az életemnek, ahol eszközzé alacsonyítok másokat? Van, ahol manipulálok, kihasználom a másik gyengeségét, ahol nem úgy bánok vele, mint egy emberrel? Isten teremtését rongálom vele.

RÉ 44 MRÉ 44

„Gyalázzák az Úr Igéjét, nem lelik kedvüket benne.” (Jeremiás 6,1–15) Jeremiás 6,1–15

(10) „Gyalázzák az Úr Igéjét, nem lelik kedvüket benne.” (Jeremiás 6,1–15)

NAGY A BAJ?

– 1. Igen, nagy a baj! Jeremiás próféta északról közeledő ellenség támadásáról szól. Nagy romlás éri Júdát. Ez Isten ítélete (1). Olyan nagy lesz ez a pusztulás, hogy pásztorok fognak legeltetni a Jeruzsálem romjait felverő gyepün (3).

– 2. A baj forrása egyértelmű. Isten ítéletének oka a nép teljes hitetlensége, amit így foglal össze Jeremiás: Nem lelik kedvüket az Úr Igéjében, sőt gyalázzák azt. Az Ige helyett Isten népét is minden más, e–világi dolog köti le: nyerészkedés, hamisság, könnyelműség; – sokszor „kívánatos” kirakattal elfedve a valóságot (11–14): – „Békesség, békesség – de nincs békesség!” (14)

– 3. Ez a baj ma is! Nem kell konkrét ellenség ahhoz, hogy mindezt megtapasztaljuk, mert hasonlóban vagyunk most is, mi is; – hiszen Isten Igéjénél ma is sok minden fontosabb. Már észre sem vesszük, hogy ezek pont a lényegtől vonják el a figyelmünket. Ez a „könnyelmű figyelmetlenség” már önmagában Isten ügyének gyalázása.