„...a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett,...” Zsid 1,1–4
A nyitány összetett, gyönyörködtető és szédítően sodró: bemutatja a könyv dallamíveit, vagyis a kijelentés különböző időszakait. Jézus páratlanságát. Az Atya egyszülött Fiának megtisztító munkáját és felsőbbségét mindenek felett. Aki Jézussal találkozik, az igaz Istent ismeri meg. Egyedül benne lehet Istent igazán megismerni, dicsőségét, lényét, jellemét, hatalmát tapasztalni. Ezért Isten ma is Jézushoz hív, a Fiú által szól hozzánk. Ne várjon ránk az Úr hiába, menjünk hozzá!
RÉ 47 MRÉ 47
„…az Úr elveti őket.” (Jeremiás 6,16–30) Jeremiás 6,16–30
(30) „…az Úr elveti őket.” (Jeremiás 6,16–30)
– 1. A prófécia megfeddi Júdát: – Letértek az ősi, jó ösvényekről, és nem kérdezősködtek utána, hogy azon járjanak (16). – Nem figyeltek az őrök a figyelmeztető kürt szavára (17). – Megvetették az Úr prófétájának tanítását, és saját gyarló gondolataik gyümölcsei kötötték le őket (18–19). – Istentiszteletük jó illatú „tömjénfüstje” olyan, mint a hamisan magát kellető parázna nő illatszere (20).
– 2. A prófécia figyelmezteti Júdát: Jön egy nép, kegyetlenek, irgalmatlanok, szorongani és gyászolni fogsz… (22–26), noha nyugalmat, jólétet, „boldogságot” akartál (16).
– 3. A prófécia hálaadásra indít, amikor azokra tekintek, akik ma is keresik az Isten ösvényét, kérdezősködnek utána, hogy azon járjanak, figyelnek az Úr szavára, és a látható egyház látható istentiszteletén jelen vannak, közösséget vállalva az Úr népével. Adjunk hálát azokért, akik ma is megmaradtak az Úr mellett. Köszönjük meg azokat, akik nem a saját gyarló gondolataik mentén tájékozódnak, és nem azt „fröcsögik” szét a világban. Áldjuk az Urat azért, hogy mi Őnála kereshetjük a nyugalmat, a megtartatást, a megváltást…
____
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz
A prófécia megítéli Júdát.
Hiába olvasztotta őket „próbatételekkel” az Isten, mint az ezüstöt, nem tisztultak meg.
Eldobnivaló ezüst, elvetni való nép! (27–30)
Isten megvizsgálta népét, figyelmeztette, majd megpróbálta őket, és most megítéli azokat.
Áldjuk az Urat azért, hogy mi Őnála kereshetjük a nyugalmat, a megtartatást, a megváltást, minden ítéletes, ellenséges időkben is; – azzal a bizonyossággal, hogy nem vet el minket az Úr, noha életünk nem tiszta ezüst.