előző nap
következő nap

„Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt Isten minden angyala!" Zsid 1,5–14

5 Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged", majd pedig: „Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz"? 6 Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt Isten minden angyala!" 7 És az angyalokról ezt mondja ugyan: „Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává", 8 de a Fiúról így szól: „A te trónusod örökké megáll, ó, Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája. 9 Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot: ezért kent fel téged Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé." 10 „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. 11 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha, 12 és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el soha." 13 Az angyalok közül kinek mondta valaha: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem"? 14 Vajon ezek nem mind szolgáló lelkek? Azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget.

Jézus pozíciója fiúi, nem szolgai. Ő az egyszülött, öröktől és örökké élő, a teremtésben közreműködő, ítélő, aki munkája végeztével Isten trónusára ült, vagyis egyenlőképpen uralkodik az Atyával. A Fiú önmagát áldozta fel, hogy bennünket abba a kiváltságba bevonjon, ami csak az övé, hogy fiúvá tegyen, ne szolgává (Jn 1,12).

RÉ 120 MRÉ 120

„…Halljátok az Úr Igéjét!” (Jeremiás 7,1–20) Jeremiás 7,1–20

(1) „…Halljátok az Úr Igéjét!” (Jeremiás 7,1–20)

MIÉRT JÁRUNK ISTENTISZTELETRE?

– 1. Az istentiszteletre nem Istennek van szüksége, hanem nekünk: – hogy az Úr Igéjét, Jézus Krisztus evangéliumát hallva, Isten megváltó szeretetében új életet nyerjünk; – és ebben a szeretetben megerősödve a saját gyarló gondolataink helyett Isten szavának üzenetéhez igazodjunk, nyugalmat találjunk; – valamint az örök élet bizonyosságában ténylegesen jobbak legyünk a templomon kívül; – segítsünk a nélkülözőn, ne bántsuk a másikat, és ne tiszteljünk idegen isteneket, e–világi bálványokat.

– 2. Nem az istentiszteleti cselekmény tart meg, hanem Isten kegyelme, de ez a megtartó kegyelem ehető és másokat tápláló gyümölcsöket terem ebben a világban.

– 3. Vagyis hiába hivatkozunk istentiszteletre, Istenre, templomra, hitre, tanra, Igére, ha közben mi is, Isten népének tagjai is, e–világi „isteneket”, javakat imádva, még egymást sem tiszteljük és szeretjük igazán.

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Olyan sokszor kitapintható a feszültség közöttünk is.

Urunk! Add, hogy ne csak halljuk, hanem befogadjuk a te Igédet, és az gyümölcsöt teremjen bennünk.

Nem a templom, nem is az istentisztelet, persze nem is a saját ideig való, gyarló jóságunk tart meg, hanem egyedül a Te kegyelmed.

De ez a kegyelem láthatón megújít.