„Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől...” Zsid 12,12–17
„Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől..." (15). A keserűség kezdetben rejtve van, mint a gyomnövény gyökere a föld alatt, és a magány sötétjében tud növekedésnek indulni. Ha elterjed és felnő, sokak lendületét képes megfojtani vagy megakasztani. Jobb ezt megelőzni, és a szívben rejtőző keserűséget még csírájában a világosságra hozni. Ha nem hagyjuk magára a testvért, akkor az őszinte figyelem, a sírókkal való sírás és a megértő szeretet még biztosan vissza tudja vezetni őt a gyógyító kegyelemhez.
RÉ 328 MRÉ 199
„…rommá lesz ez a ház!” (Jeremiás 22,1–12) Jeremiás 22,1–12
(5) „…rommá lesz ez a ház!” (Jeremiás 22,1–12)
Ez a prófécia a Jósiás halála után uralkodó júdai királyokra vonatkozik (Kr. e. 609–587). A konkrét kortörténeti hátteret a könyv magyarázatának kezdetén részleteztük már. Mindegyik itt említett király bűne az volt (1–2), ami ugyanakkor A HÁROM LEGTIPIKUSABB BŰN Isten népének életében, mindmáig.
– 1. Nem az élő Istenben bíztak, hanem érdekeik és a hatalmi viszonyok szerint a környező nagy birodalmaktól vártak segítséget. Istent emlegetjük, de mindig embereket „sztárolunk”. Istennek vannak emberi eszközei a szabadítás során, de soha nem „ezeket”, hanem mindig az Urat dicsőítjük, mindig csakis Őbenne bízunk.
– 2. Közben tovább folyt az idegen istenek tisztelete, az élő Istenbe vetett hit helyett. Egy egyszerű példa: többet várunk egy prezentációs stratégiától, mint az imádságtól.
– 3. Ennek a kettőnek pedig mindig következménye, hogy az éppen regnáló uralkodó mindig visszaél hatalmával, amely saját területén is sok szociális igazságtalanságot jelent…
– 4. Romok mindenütt (3–4), épületek, életek, közösségek, kultúrák romokban: Megváltó után kiáltanak…