előző nap
következő nap

„ ...múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.” 1Jn 2,7–11

7 Szeretteim, nem új parancsolatot írok nektek, hanem régi parancsolatot, amely kezdettől fogva megvan nálatok: ez a régi parancsolat az az ige, amelyet hallottatok. 8 Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. 9 Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. 10 Aki szereti a testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne semmi megbotránkoztató; 11 aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.

A mi küldetésünk (missziónk), hogy ilyen fénylő világosságként (8), hegyen épített városként (Mt 5,14–15) éljünk. Miért? Mert aki meghívást kapott Isten történetébe, és belépett abba, az már jellé lett: jelévé vált a tapasztalhatón túli (transzcendens) valóságnak. Érdemes vigyázni, mert ez az egyre sötétedő világ vakító (11). Akinek van szeme, lásson!

RÉ 167 MRÉ 412

„Halálra kell ítélni ezt az embert, mert ez ellen a város ellen prófétált…” (Jeremiás 26) Jeremiás 26

(11) „Halálra kell ítélni ezt az embert, mert ez ellen a város ellen prófétált…” (Jeremiás 26)

Jeremiás eddig többnyire hangsúlyosan CSAK ÍTÉLETET HIRDETETT (1–6).

– 1. Ezért most Jeremiást elfogták a vezetők: számon kérik (7–8), halálra akarják adni (10–11). Később Isten kegyelme által Jeremiás kiszabadulhatott, hogy tovább hirdethesse Isten figyelmeztető, féltő szeretettel teli Igéjét (12–19).

– 2. Jeremiás mellett azonban egy másik, igaz próféta mártírhalált halt. Jézus Krisztus előképe ez az Úrijjá próféta (20–29).

– 3. Jeremiás kegyelmet nyer, élhet, noha voltak akkor is olyanok, akik meghaltak hitükért. Ezért ez a megtartó isteni kegyelem, amíg a földi életre nézve is érvényes, addig csakis az Úr hűséges képviseletére kapjuk azt.

– 4. A mai Ige arra is rámutat: mennyire nem tudjuk elviselni az ítéletes hangot, Isten feddését, kritikáját, noha az először menteni akar, Isten üdvösséges rendjébe szeretne visszahelyezni. Mi a tolerancia bajnokai vagyunk, még a gonosszal szemben is!?

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Ez a hamis „tolerancia” halálossá, kárhozatossá torzít mindent: embert, személyiséget, életet, hitet, keresztyén kultúrát.

Jézus Krisztus úgy szeretett, hogy rámutatott a gonoszra, és Isten ujjával kiűzte azt (Máté 12,28). Mi meg valamiféle hamis szeretetre hivatkozva, paktumot kötünk a gonosszal?

„Persze, toleráljunk minden sokféleséget?!

Még a sárkányokból is plüss állatkát készítünk.

Toleráljuk a Sátán állati alakját?

Ez tiszta őrület!

Mindenre kiterjed a tolerancia?

Igen, a gyerek fél egy csomó mindentől. Fél a sárkánytól is. De mi azt akarjuk, hogy ne féljen semmitől. Ne érje trauma. Ezért a sárkányból is plüss állatot kell csinálni; – meg mindenből, amitől meg lehet ijedni… Gyártsunk valami „cukiságot”, hogy ne lehessen megijedni.

Ezzel a toleranciával kifosztjuk a mennyországot, és kifosztjuk az alvilágot is.

Deszakralizálunk mindent: az istenit és a démonit egyaránt.

Mindenből gyártsunk egy kedves „plüssállatot”!

De ha csak „plüssállatok” vesznek minket körül, akkor ez nem egy debil világ lesz? Lesz ezután a világnak komolysága, értéke, méltósága, tétje?

Ma nyugaton ez a fajta szellemiség létrehozta az úgynevezett „Hópihe” nemzedéket.

Így egy olyan generáció nevelődik ki, akinek nem lesz immunrendszere, és bárki felfalhatja…”

(Puzsér Róbert)