„Én vagyok, ne féljetek!” Jn 6,16–21
Az éjszakai félelmetes vihar elveszettségében szól a tenger vizén közelgő Jézus, hogy „Én vagyok, ne féljetek!" (20). Mindenhatóként uralkodik a természet felett, és hamar partra juttatja tanítványait. Az életünknek nincs olyan vihara, olyan szorongást kiváltó tornádója, amely felett ne lenne Jézusnak hatalma. Amikor összecsapni készülnek a hullámok felettünk, vegyük észre, hogy Jézus velünk van, nincs okunk a félelemre. Ha ő mellettünk áll, gyorsan és könnyen célba érünk.
RÉ 300 MRÉ 388
„Ezt parancsolat Jeremiás próféta Szerájának…” (Jeremiás 51,41–64) Jeremiás 51,41–64
(59) „Ezt parancsolat Jeremiás próféta Szerájának…” (Jeremiás 51,41–64)
SÜLLYEDÉS VAGY MEGMARADÁS?
– 1. Szerájá, Jeremiás parancsára Babilon pusztulásáról szólt; – az Eufráteszbe dobott, ítéletes próféciákat tartalmazó tekercs elsüllyesztésével fejezte ki Isten üzenetét, miután azt felolvasták (59–64).
– 2. Szent bátorság és alázat: komolyan venni azt, amit a másik mond.
– Áldott hit: komolyan venni Isten Igéjét, amely megszólal a Bibliában, hitvallásaink medrében.
– Felülről való bölcsesség: a másik beszédét higgadtan az Úr elé vinni, az Ige mérlegén.
– Isteni küldetés: Nem félni, és mondani azt, amit az Úr ránk bízott, direkt senkit nem bántva, de mennyei hűséggel.
– Kegyelmi állapot: szentlelkes szűrővel meghallani az Úr ítéletét is, és megalázkodva nem ellenállni, nem erőlködni és fáradozni (64), hanem a kegyelmet megragadni.
– 3. Egyébként elsüllyedünk. Mi zsigerből azonnal visszafeleselnénk, ha csak lehet, Istennek és embereknek egyaránt. Nagy szabadságunkban mindezt lehet. Ezért süllyesztünk és süllyedünk; – minden süllyed (64). Ez ítéletes állapot, és jogos az ítélet.
– 4. Isten azonban megmaradást akar! Istenünk, Jézus Krisztusban mindezt kijelentette, népének meghirdette, abban őket részesítette, ezt az örömhírt rájuk bízta.
____
SÜLLYEDÉS VAGY MEGMARADÁS?
– 1. Babilon királya minden helytartót hűségesküre Babilonba rendelt.
Így ment Cidkijjá király is Babilonba, Jeremiás írnokának, Báruknak testvérével, Szerájával.
Ez a Szerájá, Jeremiás parancsára Babilon pusztulásáról szólt; – az Eufráteszbe dobott, ítéletes próféciákat tartalmazó tekercs elsüllyesztésével fejezte ki Isten üzenetét, miután azt felolvasták (59–64).
– 2. Amikor a szemünkbe mondanak valamit:
– az többnyire indulatot és ellenállást vált ki belőlünk;
– jobb esetben igazán fáj is;
– és kegyelmi állapot, ha azon még el is gondolkozunk, elvonatkoztatva a vélemény valóságtartalmától, és függetlenítve magunkat attól is, hogy ki és milyen érdekből olvasott be nekünk.
– 3. Persze ahhoz már a Szentlélek munkája, és ennek nyomán élő hit szükséges, hogy egy emberi beszédből, kellő alázattal és engedelmességgel kiszűrjük az Isten üzenetét, Igéjét.
Mondhatnánk, hogy mi már „könnyebb helyzetben vagyunk”, mert van Bibliánk, abban segítenek tájékozódni hitvallásaink.
De a mai, mindent megkérdőjelező ember és egyház számára sok esetben ez is probléma.
– 3. Szent bátorság és alázat: komolyan venni azt, amit a másik mond.
– Áldott hit: komolyan venni Isten Igéjét, amely megszólal a Bibliában, hitvallásaink medrében.
– Felülről való bölcsesség: a másik beszédét higgadtan az Úr elé vinni, az Ige mérlegén.
– Isteni küldetés: Nem félni, és mondani azt, amit az Úr ránk bízott, direkt senkit nem bántva, de mennyei hűséggel.
– Kegyelmi állapot: szentlelkes szűrővel meghallani az Úr ítéletét is, és megalázkodva nem ellenállni, nem erőlködni és fáradozni (64), hanem a kegyelmet megragadni.
– 4. Egyébként elsüllyedünk.
Mi zsigerből azonnal visszafeleselnénk, ha csak lehet, Istennek és embereknek egyaránt.
Nagy szabadságunkban mindezt lehet.
Ezért süllyesztünk és süllyedünk; – minden süllyed (64).
Ez ítéletes állapot, és jogos az ítélet.
– 5. Isten azonban megmaradást akar!
Istenünk, Jézus Krisztusban mindezt kijelentette, népének meghirdette, abban őket részesítette, ezt az örömhírt rájuk bízta.