előző nap
következő nap

„...hát vele mi lesz?” Jn 21,20–25

20 Péter ekkor megfordult, és látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán ráhajolt a keblére, és megkérdezte: Uram, ki az, aki elárul téged? 21 Őt látta tehát Péter, és megkérdezte Jézustól: Uram, hát vele mi lesz? 22 Jézus pedig így szólt hozzá: Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem! 23 Elterjedt tehát a testvérek között az a mondás, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem ezt: Ha akarom, hogy megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? 24 Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és megírta ezeket, és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele. 25 De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.

„...hát vele mi lesz?" (21) – kérdezte Péter Jézustól a szeretett tanítvánnyal kapcsolatban. Jó ha törődünk egymással, és felelősséget érzünk lelki testvéreinkért. Ha viszont olyan valakiről van szó, akinek egész lényét Krisztus feléje irányuló szeretete határozza meg, akkor nyugodtak lehetünk felőle. Az Úr irányítja, őt követi, és Mesterünk nekünk is azt mondja: „Te kövess engem!" (22).

RÉ 353 MRÉ 235

„A te jó lelked vezéreljen…” (Zsoltárok 143) Zsoltárok 143

(10) „A te jó lelked vezéreljen…” (Zsoltárok 143)

AZ ÚR ELŐTT ÁLLVA ILYENNÉ LESZ AZ EMBER, az Ő jó Lelke által (10).

– 1. Az Úr előtt alázatossá leszünk. Az Úr előtt félretehetünk minden érdemet, minden igazságot, mert nincs semmink Őnélküle, csak hiányunk (1–2).

– 2. Az Úr előtt leplezetlenek leszünk, mert valódi helyzetünk, „földbe tiport”, ellenséges, halandó, csüggedésre okot adó életünk nem szépíthető tovább. Itt minden hamis önáltatás, minden „pozitív” gondolkodás és áljókedvű léhaság lelepleződik. Bizony, „odavan” az életünk az Úr nélkül, mert Őnélküle olyanná leszünk, mint a kiszikkadt föld (3–9).

– 3. Az Úr előtt könyörgésre nyílik életünk (10–12). Ez az igazi nyitottság! Ebben a könyörgésben meglátjuk a szabadító Urat, aki a múltban is megmutatta nagy tetteit, nemcsak népe életében, hanem a mi személyes életünkben is (5). Ebben a könyörgésben beáll az életünk az örökkévaló irányba, az Úr akaratának isteni rendjébe (10). Ebben a könyörgésben minden gyarló emberi indulattól megszabadulva (12) megtapasztaljuk az Úr megtartó kegyelmét (11).