előző nap
következő nap

„...nem is emberek által...” Gal 1,1–9

1 Pál apostol – aki nem emberektől, nem is emberek által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus által, és az Atya Isten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül – 2 és a velem levő testvérek mindnyájan: Galácia gyülekezeteinek. 3 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, 4 aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. 5 Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 6 Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, 7 pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. 8 De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen! 9 Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!

„...nem is emberek által..." (1) – kapta elhívását Pál apostol, mint ahogy a későbbi tanítványok, és mi sem. Hanem a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus és az ő Atyja, a mi mennyei Atyánk által. A születésünket megelőző kegyelmi kiválasztás ténye (Jer 1,5) bátorítson bennünket saját hivatásunk és küldetésünk hűséges betöltésére.

RÉ 349 MRÉ 234

„Áldott az Úr, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet…” (Zsoltárok 144) Zsoltárok 144

(1) „Áldott az Úr, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet…” (Zsoltárok 144)

Ebben a „Királyzsoltárban” maga a király imádkozik az Úrhoz győzelemért, hadba indulás előtt (1). ÁLDOTT AZ ÚR, AKI HARCOLNI TANÍT MINKET! (1) Így magasztalja a király az Urat.

– 1. Ez azt jelenti, hogy a király tudja, tudomásul veszi, hogy a földi élet harc, hadakozás, mégpedig sokszor vérre menő, sokszor „lélektani”, de ugyanúgy életveszélyes harc; – mindenhol, mindenkor, minden szinten (1).

– 2. A király azt is tudja, hogy csak az Úr adhat győzelmet, megmaradást (2–11). Bizonnyal nem feledkezik el az erős Isten azokról (2), akik a harcaikban Őhozzá kiáltanak: Lehajlítja az eget és leszáll érettük (5; Zsoltárok 18,10), még a természeti erőket is javukra fordítja a küzdelemben (6–7).

–  3. A király tudja, hogy csak az Úr taníthat meg minket a hadakozásra. A zsoltáros-királyt lepték el, támadták meg, ő csak védekezik, ezért hadakozik (11).

– 4. A király tudja, hogy eljön majd a győzelem utáni áldás ideje (12–15), amikor nem lesz többé harc és jajveszékelés, mert örömünk a feltámadott Krisztusban, és nem mások legyőzésében lesz.

__

– 2. A király azt is tudja, hogy csak az Úr adhat győzelmet, megmaradást (2–11).

Ő gondot visel emberére a harcban is, noha kicsoda az ember önmagában (3; Zsoltárok 8,5), és Istennek mégis fontos a halandó ember, minden ember, a hadakozás nyomorúságában is (4).

Bizonnyal nem feledkezik el az erős Isten azokról (2), akik a harcaikban Őhozzá kiáltanak: – Lehajlítja az eget és leszáll érettük (5; Zsoltárok 18,10); – még a természeti erőket is javukra fordítja a küzdelemben (6–7).

 

–  3. A király tudja, hogy csak az Úr taníthat meg minket a hadakozásra, vagyis arra, mikor és hogyan kell harcolni, mikor nem kell harcolni, mikor kell „megadni” magunkat.

Egyértelműen kiderül a zsoltárból, hogy a zsoltáros-királyt lepték el, támadták meg, ő csak védekezik, ezért hadakozik, ezért imádkozik győzelemért, saját országában, saját otthonában (11).

 

– 4. A király tudja, hogy eljön majd a győzelem utáni áldás ideje (12–15), amikor nem lesz többé harc és jajveszékelés, mert örömünk a feltámadott Krisztusban, és nem mások legyőzésében lesz.