előző nap
következő nap

„...nem szabad közömbösen elmenned mellette!” 5Móz 22,1–12

1 Ne nézd el, ha embertársad marhája vagy juha elcsatangol, ne menj el mellettük közömbösen, hanem tereld vissza embertársadhoz! 2 Ha pedig nem a közeledben lakik az embertársad, vagy nem ismered őt, akkor helyezd el a jószágot a magad házánál, és maradjon nálad, amíg embertársad nem keresi; akkor add vissza neki! 3 Ugyanezt tedd embertársad szamarával, ezt tedd a ruhájával, és ezt tedd minden elveszett holmijával, amelyet megtalálsz: nem szabad közömbösen elmenned mellette! 4 Ne nézd el, ha embertársad szamara vagy marhája kidől az úton. Ne menj el mellettük közömbösen, hanem segíts neki lábra állítani azokat! 5 Nő ne viseljen férfiholmit, férfi se öltözzék női ruhába, mert utálja Istened, az Úr mindazokat, akik ilyet tesznek. 6 Ha útközben egy fán vagy a földön madárfészket találsz, amelyben fiókák vagy tojások vannak, és az anya rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne vedd el az anyát a fiókákról. 7 Az anyát okvetlenül ereszd el, és csak a fiókákat fogd meg, hogy jó dolgod legyen, és hosszú ideig élj! 8 Ha új házat építesz, készíts korlátot a háztetőre, hogy vérontással ne szennyezd be házadat, ha valaki leesnék róla. 9 Ne vess másik növényt a szőlő közé, különben az elvetett mag is meg a szőlő termése is mindenestül a szentély tulajdona lesz. 10 Ne fogj a szántáshoz ökröt és szamarat egy közös igába! 11 Ne öltözz olyan ruhába, amelyet gyapjúból és lenből szőttek egybe! 12 Készíts bojtokat felsőruhád négy sarkára, amellyel takarózol!

„...nem szabad közömbösen elmenned mellette!" (3). Sokszor úgy érezzük, túlzottan személytelenné vált a világ körülöttünk. Az emberek közömbösen elmennek egymás baja mellett. Isten igéje már az ószövetségi rendelkezésekben is másra tanít. Istennek tartozunk azzal, hogy embertársaink iránt minden szempontból segítőkészek legyünk. Valósítsuk meg az apostoli kérést: „...törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt" (1Thessz 5,15).

RÉ 248 MRÉ 349

„…Heródes félt Jánostól…” (Márk 6,14–29) Márk 6,14–29

(20) „…Heródes félt Jánostól…” (Márk 6,14–29) Jézus híre (14–15)

– Heródes királyban korábbi bűnét, Keresztelő János megöletését juttatta eszébe. Aki még nem ismerte fel Jézust, igazi valója szerint, az is nyugtalanná válik saját bűnei miatt, az Úr közelében (16).

– Keresztelő János, Isten akaratát képviselve, megintette Heródes királyt, mivel Heródes elszerette testvérének, Fülöpnek feleségét, Heródiást. – Nem szabad! – ennyit mondott a királynak Keresztelő János (18). Ez a baj velünk, ha Isten Igéjét tisztán hirdetjük, abban nemcsak kegyelem van, hanem határozott intés is.

– Mivel a világ nem szereti a keresztyén üzenet intelmeit, amely szerintük a szabad világban „kiskorúságban tart”, ezért a keresztyén misszió elkezdi kiszolgálni a világot. A képlet ennél persze bonyolultabb, most szándékosan egyszerűsítek.

– Döbbenetes Heródes alakja, aki tiszteli Keresztelő Jánost, szívesen hallgatja őt. Heródes félelme szinte már istenfélelem, ami elbizonytalanítja a királyt korábbi, hiábavaló életében (20); – amikor jön a világ elvárása, a hatalomban maradás kísértése és a testi kísértés, ami aztán mindent visz (21–28). Keresztelő János meghalt a hitéért, Heródes pedig maradt „halott életében”.