előző nap
következő nap

„Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!” 5Móz 22,13–29

13 Ha valaki elvesz egy nőt, vele hál, de azután meggyűlöli, 14 és álnokul megvádolja, rossz hírét terjeszti, és ezt mondja: Feleségül vettem ezt a nőt, de amikor bementem hozzá, nem találtam szűznek, 15 akkor fogja a lány apja és anyja a lány szüzességének a bizonyítékait, és vigyék a város véneihez a kapuba. 16 Mondja ezt a lány apja a véneknek: Feleségül adtam lányomat ehhez az emberhez, de az meggyűlölte, 17 és most álnokul azzal vádolja, hogy nem találta szűznek a lányomat, pedig itt vannak lányom szüzességének a bizonyítékai. Ezután terítsék ki a ruhát a város vénei elé! 18 A város vénei pedig fogják meg azt az embert, és büntessék meg! 19 Bírságolják meg száz ezüstre, és adják azt a lány apjának, mert rossz hírét terjesztette egy izráeli szűznek. A nő maradjon a felesége, és nem szabad elbocsátania egész életében. 20 De ha igaz volt a vád, és valóban nem volt szűz a lány, 21 akkor vigyék a lányt apja házának a bejáratához, és kövezzék halálra a város férfiai, mert gyalázatot követett el Izráelben azzal, hogy paráználkodott apja házában. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! 22 Ha rajtakapnak valakit, hogy férjes asszonnyal hál, mindkettőjüknek meg kell halniuk: a férfinak is, aki az asszonnyal hált, meg az asszonynak is. Így takarítsd ki a gonoszt Izráelből! 23 Ha valaki a városban találkozik egy jegyben járó szűz leánnyal, és vele hál, 24 vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak a kapujába, és kövezzétek őket halálra! A lányt azért, mert nem kiáltott segítségért a városban, a férfit pedig azért, mert erőszakot követett el felebarátja asszonyán. Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! 25 De ha a férfi a mezőn találkozik a jegyben járó leánnyal, és megragadja a férfi, majd vele hál, akkor csak a férfinak kell meghalnia, aki vele hált. 26 A lányt azonban ne bántsátok, mert a lány nem követett el semmit, ami halált érdemelne: olyan dolog ez, mint amikor valaki rátámad a felebarátjára, és meggyilkolja azt. 27 Hiszen a mezőn találkozott vele; ha segítségért is kiáltott a jegyben járó leány, nem volt, aki megmenthette volna. 28 Ha valaki egy szűz lánnyal találkozik, aki még nincs eljegyezve, megragadja, és vele hál, és rajtakapják őket, 29 akkor az a férfi, aki vele hált, adjon a lány apjának ötven ezüstöt, a lány pedig legyen a felesége, mert erőszakot követett el rajta; nem is szabad elbocsátania egész életében.

„Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!" (21). Az ilyen ószövetségi törvények szigorúsága ma elképzelhetetlen. Isten Lelke nem is ezek szó szerinti követésére indít. Azt viszont meg kell fontolnunk, hogy ebben a túlzottan szabados világban mit tehetünk a gonosz ellen. A magunk körében, családunkban, környezetünkben, de különösen a saját életünkben a gonoszt jóval kell legyőznünk (Róm 12,21). Legyünk példái a tisztaságnak, a hűségnek és a szeretetnek.

RÉ 220 MRÉ 300

„Elmentek tehát a hajóval egy lakatlan helyre magukban.” (Márk 6,30–44) Márk 6,30–44

(32) „Elmentek tehát a hajóval egy lakatlan helyre magukban.” (Márk 6,30–44)

Az ötezer ember megvendégelésének BEVEZETÉSÉRE figyeljünk most.

– 30. vers. A tanítványok visszatértek az első „kiküldetésükből”. Az Úrtól indulunk, Őhozzá érkezünk meg: ez a tanítvány szolgálatának, a hívő ember és gyülekezet életének szívverése, minden napon, minden feladatban, „bármikor”. Ővele áldást tapasztalunk még a nyomorúságban is, Őnélküle valójában még a siker is kudarc. De jó tudni, hogy életünk is Őtőle indult és Őhozzá érkezik meg.

– 31. vers. Jézus észrevette, hogy a tanítványok elfáradtak, amikor első „kiküldetésükből” visszatértek. Lám, már akkor is olyan sok dolguk volt a tanítványoknak, hogy enni sem volt idejük. Ne emlegesd, hogy sok a dolgod, mert mindenkinek csak napi 24 órája van elfáradni. A mi Urunk tudja, miben vagyunk; – de csak Ő tudja, mert egyébként a világon senki mást nem is érdekel a saját leterheltséged, bajod, de örömöd sem. Ne is terhelj ezekkel senkit se.

– 32–34. versek. Jézus mennyei hatalma nemcsak az ötezrek megvendégelésének csodájában mutatkozott meg. Csoda az is, hogy pihenni mentek a csendes, „embermentes” helyre, és amikor a sokaság utánuk ment, egyedül Jézus volt az, aki ezt elhordozta, sőt megszánta és megsegítette őket. Mi, kimerült állapotunkban csak áldatlan módon tudunk másokkal, hát még sokakkal, találkozni…