„...Istened, az Úr veled jár a táborban, hogy segítségedre legyen, és kezedbe adja ellenségeidet; legyen azért a táborod szent...” 5Móz 23
Isten mindenkit hív magához, de mégsem lehet feltételek nélkül odamenni hozzá, és azt mondani: én az Úr gyülekezetéhez tartozom. A pogány vallási szokásokban élők, akik nemcsak idegen kultúrát, de idegen kultuszt is képviselnek, ugyanúgy elküldi az Úr, mint azokat, akik választott népe ellen fordultak. Ne gondoljuk, hogy ez ma másként van. Ráadásul ránk is érvényes: „...Istened, az Úr veled jár a táborban, hogy segítségedre legyen, és kezedbe adja ellenségeidet; legyen azért a táborod szent..." (15). Önmagunkat, környezetünket, családunkat, egyházunkat meg kell őrizni tisztának és szentnek, hogy Istennel megélhessük közösségünket!
RÉ 374 MRÉ 272
„…kezdték a betegeket ágyon oda hordani…” (Márk 6,45–56) Márk 6,45–56
(55) „…kezdték a betegeket ágyon oda hordani…” (Márk 6,45–56)
Jézus a kegyes zsidó férfi ruháját viselte, szegélyén bojtokkal, emlékezve Isten szabadító tetteire és az Isten parancsai szerinti háládatos életre (4Mózes 15,37–42). Jézus ruhájának ezeket a bojtjait ragadták meg a betegek, mert a korabeli mágikus csodahit szerint, ha az isteni erővel felruházott embernek csak a ruháját megérintik, meggyógyulnak. Sok, szenzációra és haszonra vágyó „csodadoktor” használta ki ezt a hiedelmet Jézus korában is.
Pál levelei határozottan kijelentették, hogy Jézus nem csodadoktor, hanem Isten egyetlen fia, megváltó, ezért az apostol nem is akar másról tudni, csak Jézus Krisztus keresztjéről (1Korinthus 2,2), valamint az apostol a teológiai érvelésében sem használja a földi, „test szerinti” Jézusra vonatkozó hagyományt (2Korinthus 5,16).
Márk evangéliuma hasonlóképpen, az ember megváltásáért kereszt felé haladó Jézus hangsúlyozásának rendel alá mindent. Mégis, Márk sem itt, sem máshol nem hagyja ki az emberek akkori csodaváró hitét. Sőt, Márk leírja: Jézus, mint egy kiapadhatatlan forrás a szomjazón, isteni hatalmával szótlanul könyörült a betegeken és a nyomorultakon (55–56). Jézus könyörült a szenvedőkön anélkül, hogy hittanórát tartott volna nekik hitük kezdetlegességéről és elégtelenségéről.
Olyan sok a beteg, olyan mély az emberi nyomorúság, és vannak olyan „tömény” helyzetek is, amikor „csak” segíteni kell és lehet, szó nélkül (1,32–39; 3,7–12).
Márk szerint, Jézus az igazi tanítást a kereszten adja majd személyéről és megváltó szolgálatáról. Amíg ez a „tanítás” a kereszten fel nem tárul, addig nem a tanítás, hanem a cselekvés ideje van. Ez az ún. „messiási titok”, amellyel maga Jézus is megtiltja, hogy kereszthaláláig és feltámadásáig beszéljenek róla és a csodáiról (3,12).
Ugyanakkor Jézus a csodáit ritkán hagyta szó nélkül. Sokkal gyakrabban adta hozzá a tanítást is. Mindkettőt isteni hatalommal tette, mint Isten egyetlen Fia. Kell a segítség, kell az érintés, mert a bajban lévő ember konkrét „tapintást”, aláhajlást vár, bármilyen önző is a hiedelme, bármennyire nem „élő a hite”, vagy bármennyire hitetlen… Adott ponton azonban nélkülözhetetlen a segítség mellett elhangzó bizonyságtétel!
Ám minden e-világi segítség csak időleges. Megváltás kell, valódi, örök megoldás! Jézus Krisztus ezért jött. Ezért írt „nekünk” Pál és Márk; – általuk ezért írt a Szentlélek.
Legyen eleven számunkra Isten megváltóan segítő, krisztusi szeretete ma is, a Szentlélek által. Áldott pünkösdöt!