előző nap
következő nap

„...így megáldja majd Istened, az Úr kezed minden munkáját” 5Móz 24

1 Ha valaki feleségül vesz egy lányt, és a férje lesz, de később nem találja kedvére valónak, mert valami ellenszenveset talál benne, akkor írjon válólevelet, adja azt az asszony kezébe, és úgy bocsássa el a házától. 2 Ha az elmegy a házától, majd hozzámegy feleségül valaki máshoz, 3 de a második férje is meggyűlöli, válólevelet ír neki, a kezébe adja, és elbocsátja a házától, vagy ha meghal a második férj, aki feleségül vette, 4 akkor az első férje, aki elbocsátotta, nem veheti újra feleségül, mert az ő számára tisztátalanná vált az asszony. Utálatos dolog az ilyen az Úr előtt. Ne kövess el ilyen vétket azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül! 5 Ha valaki új házas, ne vonuljon hadba, és ne vessenek rá semmiféle terhet. Maradjon otthon kötelezettség nélkül egy évig, és legyen boldog a feleségével, akit elvett. 6 Ne vegyen zálogba senki kézimalmot vagy felső malomkövet, mert életet venne zálogba! 7 Ha valakit rajtakapnak azon, hogy elrabol egy embert testvérei, Izráel fiai közül, és erőszakkal magánál tartja vagy eladja, az ilyen rabló haljon meg! Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből! 8 Vigyázz arra, hogy a poklos kiütésnél gondosan megtartsd és teljesítsd mindazt, amire a lévita papok tanítanak. Tartsátok meg és teljesítsétek, amit megparancsoltam nekik! 9 Emlékezz vissza, hogy mit tett Istened, az Úr Mirjámmal útközben, amikor kijöttetek Egyiptomból! 10 Ha kölcsönadsz valamit felebarátodnak, ne menj be a házába, hogy zálogot végy tőle! 11 Állj meg kint, és az az ember, akinek kölcsönt adtál, maga vigye ki hozzád a zálogot. 12 De ha nincstelen az az ember, ne feküdj le a zálogba vett ruhájában, 13 hanem napnyugtakor add vissza neki a zálogot, hogy a saját felsőruhájában fekhessen le. Ő áldani fog téged, te pedig igaz leszel Istened, az Úr előtt. 14 Ne zsákmányold ki a nincstelen és szegény napszámost, akár a testvéred, akár olyan jövevény, aki országodban, a te lakóhelyeiden él. 15 Még aznap add ki a bérét, mielőtt lemegy a nap, mert nincstelen ő, és sóvárog utána: ne kiáltson az Úrhoz miattad, mert akkor vétek fog terhelni. 16 Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek csak a maga vétkéért kelljen meghalnia! 17 Ne forgasd ki jogaiból a jövevényt és az árvát, és ne vedd zálogba az özvegy ruháját! 18 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kiváltott onnan téged Istened, az Úr. Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj. 19 Ha learatod gabonádat a mezőn, és ottfelejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza fölvenni! Legyen az a jövevényé, az árváé és az özvegyé: így megáldja majd Istened, az Úr kezed minden munkáját. 20 Ha levered olajfádról a termést, utána már ne szedegess róla: legyen az a jövevényé, az árváé és az özvegyé! 21 Ha leszüreteled szőlődet, utána azt már ne böngészd végig: legyen az a jövevényé, az árváé és özvegyé. 22 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban! Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj.

Jövevénységünk idejét itt a földön irgalmasságban kell töltenünk – hiszen mi is irgalmasságból élünk. Ez éppúgy érvényes a házasságunkra, a családi életünkre, mint a pénzügyeinkre, munkánkra, közéleti tevékenységeinkre. „Legyen az a jövevényé, az árváé és az özvegyé..." (19). Isten a felszólításhoz ígéretet is kapcsol: „...így megáldja majd Istened, az Úr kezed minden munkáját" (19).

RÉ 189 MRÉ 245

„…az teszi tisztátalanná.” (Márk 7,1–23) Márk 7,1–23

(14) „…az teszi tisztátalanná.” (Márk 7,1–23)

– Minden vallás központi témája a tisztaság. Alapvető kérdések közé tartozik itt, hogy mi az, ami tisztátalanná tesz, és mi az, ami nem. A vallások ez alapján osszák kétfelé a világot: tiszta és tisztátalan dolgokra. Így volt ez a zsidóknál is, akik az étkezés kapcsán is megkülönböztettek tiszta, azaz ehető és tisztátalan állatokat, előírtak kötelező, rituális mosakodásokat. Mindez azt jelzi, hogy az ember vágyik a tisztaságra, és reméli, hogy egy kis igyekezettel tisztán tudja tartani magát, vagy legalább a tisztaság látszatát fenn tudja tartani.

– Jézus egészen mást gondol erről. Jézus eleve abból indul ki, hogy az ember e-világi állapotában, önmagától nem tiszta, hanem „eredendően” tisztátalan, ezért kívülről nem teheti az embert tisztátalanná sem étel, sem bármi más (18). A szakaszban az étkezés kapcsán hangzik el a tanítás (19). Ami nyomorúságos állapotunkban eleve bennünk van, amilyenek „eredendően” vagyunk, az határozza meg az állapotunkat, az tesz tisztátalanná. Jézus egy egész bűnkatalógus felsorolásával késztet bennünket önvizsgálatra (21–23). Ilyen a „szívünk”, vagyis az egész „valónk” (21). Ezért magunkból „kifelé közvetítve” ezeket, tisztátalanul nyomorúságossá tesszük a világot (23).

– Jézus diagnózisa megtérésre hív. Isten tisztíthatja meg az embert. Akit Isten megtisztított, az szabaddá lesz minden külső hatástól: étel, ital, szertartás, de akár szellemi hatások sem tehetik őt tisztátalanná. Jézus az egész világot felszabadította a megtért ember számára minden vallási, étkezési, szellemi korda alól. Mindennel hálaadással élhetünk, az Isten dicsőségére. A megtért ember ugyanis pontosan tudja a határt, a keretet, amiben mozoghat; – tudja, mi az, ami számára már olyan külső hatást jelent, amivel nem élhet, sem étel, sem szellemi táplálék kapcsán. Ezt krisztusi szabadságában döntheti el, és szabadon mondhat nemet ezekre, a Szentlélek által. Fontos döntések ezek, mert igenis minden kihat a testre és a lélekre, az emberre (Kolossé 2,16; 1Korinthus 6,9–20).

– A nagy gond az, hogy nem vagyunk megtértek, csak úgy gondoljuk, hogy azok vagyunk. Valójában ószövetségi módon gondolkozunk, Jézus követésében is. Az ószövetségi világos korlátok azonban még mindig jobbak, mint a korlátlanság. A modern ember ugyanis úgy lett szabaddá, hogy nem a megtérés és a Szentlélek által támasztott hit vezérli az életét. Az ilyen szabadság pedig maga a halál.