előző nap
következő nap

„az Úr nyugalmat ad neked ellenségeidtől mindenfelől azon a földön,” 5Móz 25

1 Ha viszály támad férfiak között, és törvény elé mennek, hogy ítélkezzenek fölöttük, és az igazat fölmentik, a bűnöst pedig elmarasztalják, 2 akkor ha a bűnös verést érdemel, fektesse le a bíró, és veressen rá a jelenlétében annyit, amennyit a bűne miatt megérdemel. 3 De csak negyvenet verethet rá, többet nem, mert ha ennél több ütést méret rá, akkor szemed láttára gyalázzák meg embertársadat. 4 Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját! 5 Ha testvérek laknak együtt, és közülük az egyik meghal fiúgyermek nélkül, akkor az elhunytnak a felesége ne menjen hozzá idegen férfihoz, aki nem a családhoz tartozik. A sógora menjen be hozzá, vegye feleségül, sógorházasságot kötve így vele. 6 A születendő első gyermek viselje az elhunyt testvér nevét, hogy ne töröljék ki annak a nevét Izráelből. 7 De ha annak a férfinak nincs kedve elvenni a sógornőjét, akkor a sógornője menjen el a vénekhez a városkapuba, és mondja ezt: A sógorom nem akarja fenntartani a testvére nevét Izráelben, nem akar velem sógorházasságot kötni. 8 A város vénei hívják oda a férfit, és beszéljenek vele. És ha állhatatosan azt mondja, hogy nincs kedve elvenni, 9 akkor lépjen oda hozzá a sógornője a vének szeme láttára, húzza le a sarut a férfi lábáról, köpje szembe, és ezt mondja: Így kell bánni azzal az emberrel, aki nem akarja építeni a testvére háza népét! 10 És nevezzék őt és háza népét Izráelben mezítlábasnak. 11 Ha két férfi összeverekedik egymással, és az egyikük felesége odamegy, hogy a férjét kiszabadítsa annak a kezéből, aki veri, odanyúl a kezével, és megragadja annak a szeméremtestét, 12 le kell vágni az asszony kezét irgalom nélkül. 13 Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb. 14 Ne legyen házadban kétféle véka, nagyobb és kisebb. 15 Pontos és hiteles súlymértéked, pontos és hiteles vékád legyen, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked. 16 Mert utálatos Istened, az Úr előtt mindenki, aki ilyet tesz; mindenki, aki hamisságot cselekszik. 17 Emlékezz arra, hogy mit tett veled Amálék népe útközben, amikor kijöttetek Egyiptomból, 18 amikor találkozott veled útközben, és Istent nem ismerve levágta mindazokat, akik elgyengülve hátramaradtak közüled, mert fáradt és kimerült voltál. 19 Ha majd Istened, az Úr nyugalmat ad neked ellenségeidtől mindenfelől azon a földön, amelyet örök birtokul neked ad Istened, az Úr, akkor töröld el Amáléknek még az emlékét is az ég alól! El ne felejtsd!

Isten szövetségének védelme olyan dolgokra is kiterjed, amelyek talán a mi figyelmünkön, mai normáinkon kívül esnek. A mi Urunk még a bűnözőt is védi: joga van a tárgyaláshoz, emberi méltóságához... Isten védi még a dolgoztatott állatot is: legyen lehetősége enni az általa nyomtatott gabonából. Védi a gyermektelen özvegyet, a gyanútlan vásárlót... mert neki mindenkire gondja van. Ránk is. Legyünk akármilyen élethelyzetben, Isten szeretete kiterjed ránk.

RÉ 375 MRÉ 247

„…elment Tírusz vidékére…” (Márk 7,24–30) Márk 7,24–30

(24) „…elment Tírusz vidékére…” (Márk 7,24–30)

– Jézus mindenkihez jött, nincs megkülönböztetés. Így ment el Jézus a „pogány”, nagykereskedő Tíruszba is (24).

– Bizony mindenkinél, minden népnél sok baj van. Ezek a bajok, kortól, kultúrától, vallástól függetlenül ugyanazok a nyomorúságok: a gonosz hatalma ural bennünket, és kellene egy gonosznál nagyobb hatalom, aki megszabadít. Terheltek ezek a kifejezések, de csak így tudjuk pontosan megfogalmazni a lényeget: „megszálltak minket és szabadító kellene”. Tíruszban és mindenhol vannak megszállottak, meg mindenféle bajjal és betegséggel küszködők. A legveszélyesebb baj a „jólét” (25–26).

– A sziroföníciai asszony tudta ezt, lánya bajával Jézushoz fordult, mert már hallott Jézusról, és most „élt” Jézus közelségével (26). Ezzel a közelséggel mi naponta élhetünk, bárhol, bármiben vagyunk; – ha hitben járunk, nemcsak látásában (2Korinthus 5,7).

– Jézus válasza elsőre megdöbbentő, pedig fontos. Ebben a világban van egy sorrend, amit Isten az ember számára fogalmazott meg. Először azokkal törődj, azok életével, hitével, akiket az Isten rád bízott. Isten őket kéri számon rajtad. Ezt Jézus is komolyan vette, saját népe kapcsán: először ők, „a fiak egyenek…”.

– Isten kiválasztása azonban nem kizárólagosság. Istennek más népekből is vannak választottai. Isten sorrendje, valamint szeretetének határa nem emberi. Ezt jelenti ki itt Jézus, amikor meggyógyítja a pogány asszony lányát.

– Ez az asszony ugyanis hitte Jézus hatalmát, elfogadta az e-világi isteni sorrendet, és az asztal alatt kuncsorgó „kutyaként” egy morzsát is elégnek tartott a maga számára az Úr kegyelméből. Elég is annyi. Ez az asszony nem elégedetlenkedett, nem lázadt, nem lett forradalmár; – hanem hitt… (28–30). Mi, az asszonyhoz hasonlóan, vegyük komolyan az emberi sorrendek és keretek között megjelenő, azt azonban messze felülíró isteni kegyelmet. De Isten írja felül ezeket, ne mi. Addig pedig ne merészeld csupán a „távoliakat” gondozni, amig a saját gyerekeiddel és a házastársaddal semmit nem törődsz, „világmegváltó” feladataid közepette.