előző nap következő nap

„Hallgattam Istenemnek, az Úrnak szavára, és mindenben úgy jártam el, ahogyan nekem megparancsoltad.” 5Móz 26

1 Amikor bemégy arra a földre, amelyet neked ad örökségül Istened, az Úr, birtokba veszed és letelepszel rajta, 2 akkor mindenből, amit behordasz a földedről, melyet Istened, az Úr ad neked, vedd a föld termésének legjavát, tedd egy kosárba, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy ott lakjék a neve. 3 Menj el a paphoz, aki abban az időben szolgálatban lesz, és ezt mondd neki: Vallást teszek ma az Úr, az én Istenem előtt, hogy bejöttem arra a földre, amelyről megesküdött az Úr atyáinknak, hogy nekünk adja. 4 A pap vegye el kezedből a kosarat, és tegye le Istenednek, az Úrnak oltára elé. 5 Te pedig ezt mondd Istenednek, az Úrnak a színe előtt: Bolyongó arámi volt az ősöm, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesedmagával, de nagy, erős és hatalmas néppé lett ott. 6 Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk, nyomorgattak, és kemény munkát végeztettek velünk. 7 Akkor segítségért kiáltottunk az Úrhoz, atyáink Istenéhez, az Úr pedig meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, gyötrelmünket és sanyarú sorsunkat. 8 És kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral, nagy és félelmetes tettek, jelek és csodák között. 9 Azután behozott bennünket erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. 10 Azért hoztam most ide a termés legjavát arról a földről, amelyet te adtál nekem, Uram! Így tedd azt oda Istenednek, az Úrnak színe elé, és borulj le Istenednek, az Úrnak színe előtt! 11 Azután örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének, örvendezz a lévitával és a közötted lakó jövevénnyel együtt! 12 Amikor a harmadik esztendőben, a tizedadás évében hiánytalanul megadod egész termésednek a tizedét, és odaadod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, hogy egyenek és lakjanak jól lakóhelyeiden, 13 akkor ezt mondd Istenednek, az Úrnak színe előtt: Kivittem házamból a szent tizedet, oda is adtam a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, pontosan úgy, ahogy megparancsoltad. Nem szegtem meg, és nem felejtettem el egyetlen parancsodat sem. 14 Nem ettem belőle gyászomban, nem voltam tisztátalan, amikor kivittem, és nem adtam belőle halottnak. Hallgattam Istenemnek, az Úrnak szavára, és mindenben úgy jártam el, ahogyan nekem megparancsoltad. 15 Tekints le szent lakóhelyedről, az égből, és áldd meg népedet, Izráelt és azt a földet, amelyet – ahogyan megesküdtél rá atyáinknak – nekünk adtál: ezt a tejjel és mézzel folyó földet. 16 Azt parancsolja a mai napon Istened, az Úr, hogy teljesítsd ezeket a rendelkezéseket és törvényeket! Tartsd meg és teljesítsd azokat teljes szívedből és teljes lelkedből! 17 Te ma azt kívánod az Úrtól, hogy ő a te Istened legyen, mert te az ő útjain jársz, megtartod rendelkezéseit, parancsolatait és törvényeit, és hallgatsz a szavára. 18 Az Úr pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy az ő tulajdon népe, ahogyan megmondta neked, és tartsd meg minden parancsolatát. 19 Akkor fölébe emel az összes többi népnek, amelyet teremtett, hogy dicséretes, hírneves és tisztelt légy. Istenednek, az Úrnak a szent népe leszel, ahogy megígérte.

A minket minden jóval elhalmozó Isten tőlünk is a legjobbat érdemli. Nem vihetünk elé selejtet, vagy felesleget, hanem azt kell adnunk, amit kér. Ő pedig a „legjavát" kéri. Ráadásul nem elég odavinni, vagy valakivel elküldeni az új termés bemutatását, hiszen hitvallást kell tenni az Úr történelmi tetteiről! Nekünk is érdemes néha odaállni az Úr elé, és vallást tenni csodáiról, amiket személyesen átéltünk.

RÉ 376 MRÉ 243

„Mindent helyesen cselekedett…” (Márk 7,31–37) Márk 7,31–37

(37) „Mindent helyesen cselekedett…” (Márk 7,31–37)

– Jézus a Galileát körülvevő pogány területen gyógyított. Tírusz vidéke után északabbra, majd onnan délre, az ún. „Tízvárosba” ment. Azaz ismét Gadara földjére érkezett a mi Urunk. Jézus küldetése, tanítói és gyógyítói szolgálata által kísért megváltói szolgálata: „világigényű”. A lényeg: az Úr megváltó szolgálata. Ennek jelei a tanítás és a gyógyítás ajándékai, hirdetve, hogy Ő az Isten Fia, a Megváltó, aki eljött a világra, Isten ígéretei szerint. Mindez a kereszten és húsvétkor lett nyilvánvalóvá. Ezért tiltja Jézus, hogy addig szóljanak Őróla (36).

– A pogány vidéken azonban nem lehet megakadályozni, hogy ne álmélkodjanak a csodáin, és ne híreszteljék azokat. Nyilván, az ottaniakat a csoda nyűgözi le, de ennek megfogalmazása ígéretes: Jézus azért jött (János 12,47), hogy „helyesen cselekedjen”, mert „helyes” meggyógyítani a beteget, mert „helyes”, azaz Istennek kedves dolog legyőzni a nyomorúság „démonjait”. Az akkoriak még nem tudták, amit mi már ismerhetünk, hit által: Jézus ezekkel a csodákkal is a világ teremtési rendjét kezdte helyreállítani; hiszen Ő ezért jött (37).

– Az is elgondolkodtató, hogy Jézus a pogányok földjén, a korabeli mágikus mozdulatokat sem hagyja el a gyógyítás során. De a mi Urunk egyértelműen jelzi, hogy nem ezek, hanem az imádság, vagyis az Isten ad gyógyulást. Nem lehet azonnal, minden átmenet nélkül, „ajtóstól, tokostól rárontva idegenekre”, hirdetni nekik az evangéliumot. Nem lehet azonnal változtatni a külsőségeken, de azonnal tisztán kell szólni az evangéliumot. Jézus magához vonja, egy intimszférába félrevonja a süketnémát, de távolról a többiek is látják azt, ami történik (33–34).