előző nap
következő nap

„Miért vonultál harcba... anélkül, hogy hívtál volna bennünket...?” Bír 12

1 Fegyverbe szólították az efraimiakat. Cáfón felé vonultak, és ezt mondták Jeftének: Miért vonultál harcba az ammóniak ellen anélkül, hogy hívtál volna bennünket, hogy menjünk veled? Rád gyújtjuk a házadat! 2 Jefte azt felelte nekik: Nagy perem volt nekem és népemnek az ammóniakkal. Kértem én a segítségeteket, de ti nem szabadítottatok meg a kezükből. 3 Amikor láttam, hogy ti nem szabadítotok meg, kockára tettem a saját életemet, megtámadtam az ammóniakat, az Úr pedig a kezembe adta őket. Miért vonultatok most föl hadakozni velem? 4 Ekkor összegyűjtött Jefte minden gileádi férfit, és megütközött Efraimmal. A gileádi férfiak megverték Efraimot, mert ezek azt mondták: Elfajzott efraimiak vagytok! Gileád ugyanis Efraim és Manassé közé esik. 5 Azután elfoglalták a gileádiak a Jordán gázlóit Efraim elől, és mikor a menekülő efraimiak azt mondták: Hadd menjünk át! – megkérdezték mindegyiktől a gileádi férfiak: Efraimi vagy? És ha azt felelte: Nem! – 6 akkor azt mondták neki: Mondd azt, hogy „sibbólet"! És ha az „szibbólet"-et mondott – mert nem tudta helyesen kiejteni –, akkor megragadták, és legyilkolták a Jordán gázlóinál. Így esett el akkor negyvenkétezer efraimi. 7 Jefte hat évig volt Izráel bírája. Azután meghalt a gileádi Jefte, és eltemették városában, Gileádban. 8 Utána a betlehemi Ibcán volt Izráel bírája. 9 Volt neki harminc fia, és harminc leányát adta férjhez máshova, a fiainak pedig harminc leányt hozott feleségül máshonnan. Hét esztendeig volt Izráel bírája. 10 Azután meghalt Ibcán, és eltemették Betlehemben. 11 Utána a zebuloni Élón lett Izráel bírája. Tíz esztendeig bíráskodott Izráelben. 12 Azután meghalt a zebuloni Élón, és eltemették Ajjálónban, Zebulon földjén. 13 Utána Abdón, a pirátóni Hillél fia lett Izráel bírája. 14 Volt neki negyven fia és harminc unokája, akik hetven szamárcsikón jártak. Nyolc esztendeig volt Izráel bírája. 15 Azután meghalt Abdón, a pirátóni Hillél fia, és eltemették Pirátónban, Efraim földjén, az Amálék-hegyen.

Az efraimiak nem akartak az ammóniakkal szemben kétes kimenetelű harcba bocsátkozni, de szívesen osztoztak volna a győzelem dicsőségében. Ekkor hangzott el az álságos kérdés: „Miért vonultál harcba... anélkül, hogy hívtál volna bennünket...?" (1). Istennek kedves, ha a nehéz döntésekből és a fáradságos munkából kivesszük részünket. Ezekben kész győzelemre vezetni, vagy a veszteség elhordozásához erőt adni.

RÉ 256 MRÉ 342

„Mire Ő így válaszolt neki…” (Márk 15,1–19) Márk 15,1–19

(2) „Mire Ő így válaszolt neki…” (Márk 15,1–19)

– 1. A Nagytanács ügyelt arra, hogy a saját törvényeiket és a rájuk vonatkozó birodalmi törvényeket pontosan betartsák. Be kell tartani a törvényeket! Rendnek kell lenni! De a paragrafusok mögé bújva „kicsinálni” a másikat…? Ez egy egészen más helyzet. Mégis, hányszor tesszük ezt! Éppen ezért jött Jézus, aki a Krisztus! Csak Ő tud megváltani ebből!

– 2. A Nagytanács ki akarta végeztetni Jézust, ehhez tanúkat hallgattak meg, de legalább két tanúvallomás egyezésével állhatott meg bármilyen vád (5Mózes 19,15). A tanúvallomások nem egyeztek (14,55–59). Jézus a Nagytanács előtt sem felelt a hamis vallomásokra. Ezekkel nem is vitatkozott (14,60–61). A főpap lényeget érintő kérdésére felelt csupán Jézus. Ezt a kérdést a főpap, a saját rendszerük szerinti jó teológusként úgy fogalmazta meg, hogy Isten nevét nem ejtette ki, mert ez halálra méltó bűn lett volna: – „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?” – Erre Jézus határozott igennel felelt (14,61–62).

– 3. Ugyanez történt Pilátus előtt. A Nagytanács csak a római hatóság jóváhagyásával hozhatta meg a halálos ítéletet. Ezért vitték Jézust Pilátus elé (1). Jézus Pilátus előtt is hallgatott, minden hamis vád esetében (3–5). Isteni hatalom hallgatni minden erre rendelt időben, provokatív helyzetekben különösen. Nem véletlen, hogy Pilátus igen elcsodálkozott ezen (3–5). Aztán Pilátus is rákérdezett a lényegre. Ezt Pilátus a maga „politikai rendszerében”, annak szóhasználata szerint tette, de valójában ugyanazt kérdezte, mint a Nagytanács tagjai, csak másképp: – „Te vagy a zsidók királya?” – Az egyik vallási, a másik politikai lázadót keresett. Ekkor, a lényegre irányuló kérdésre Jézus egyértelműen és stílusosan felelt.

– 4. Ő a lényegre mindig megfelel nekünk! Ő a zsidók, a népek, mindenek Megváltó Királya, az Isten Fia. Feltámadása megpecsételte ezt.