„Álljanak ott minden reggel, hogy hálát és dicséretet mondjanak az Úrnak, ugyanígy esténként is...”
1Krón 23
1 Amikor Dávid megöregedett, és betelt az élettel, a fiát, Salamont tette meg Izráel királyává. 2 Összegyűjtötte tehát Izráel összes főemberét meg a papokat és a lévitákat. 3 Számba vették a lévitákat a harmincévesektől fölfelé, és a férfiak száma harmincnyolcezer fő volt. 4 Ezek közül huszonnégyezren intézzék az Úr házának a teendőit, az elöljárók és bírák hatezren legyenek, 5 a kapuőrök négyezren, négyezren pedig dicsérjék az Urat azokon a hangszereken, amelyeket én készíttettem az Úr dicséretére. 6 Azután Dávid csoportokba osztotta őket Lévi fiai: Gérsón, Kehát és Merárí szerint. 7 Gérsóniak voltak Ladán és Simí. 8 Ladán fiai hárman voltak: az első Jehíél, továbbá Zétám és Jóél. 9 Simí fiai hárman voltak: Selómít, Hazíél és Hárán. Ezek voltak Ladán családfői. 10 Simí fiai voltak: Jahat, Zízá, Jeús és Beríá, ezek négyen voltak Simí fiai. 11 Jahat volt az első, és Zízá a második. Mivel Jeúsnak és Beríának nem sok fia volt, egy családnak, egy csoportnak számítottak. 12 Kehát fiai négyen voltak: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzzíél. 13 Amrám fia volt Áron és Mózes. De Áront különválasztották, hogy fölszenteljék a szentek szentjének szolgálatára, őt és fiait örökre, hogy illatáldozatot mutassanak be az Úr színe előtt, hogy őt szolgálják, és az ő nevében mondjanak áldást mindenkor. 14 Mózesnek, Isten emberének a fiait szintén Lévi törzséhez számították. 15 Mózes fia volt Gérsóm és Elíézer. 16 Gérsóm fiai között Sebúél volt az első. 17 Elíézer első fia Rehabjá volt. Elíézernek nem lett több fia, de Rehabjá fiai igen megsokasodtak. 18 Jichár fiai között Selómít volt az első. 19 Hebrón fiai között Jerijjá volt az első, Amarjá a második, Jahazíél a harmadik, és Jekamám a negyedik. 20 Uzzíél fiai között Míká volt az első, és Jissijjá a második. 21 Merárí fia volt Mahlí és Músí. Mahlí fia volt Eleázár és Kís. 22 Eleázár úgy halt meg, hogy nem voltak fiai, csak leányai, akiket saját rokonaik, Kís fiai vettek el. 23 Músí fiai hárman voltak: Mahlí, Éder és Jerémót. 24 Ezek voltak Lévi fiai családjaik és családfőik szerint, ahogyan számba vették őket, külön-külön névjegyzékbe véve. Ők végezték az Úr háza szolgálatának a munkáját, húszévestől fölfelé. 25 Mert Dávid ezt mondta: Nyugalmat adott népének az Úr, Izráel Istene, és örökre Jeruzsálemben lakik. 26 Ezért a lévitáknak nem kell többé hordozniuk sem a hajlékot, sem a szolgálatukhoz szükséges egyéb fölszerelést. 27 Mert Dávid utolsó rendelkezése szerint állították össze Lévi fiainak a jegyzékét húszévestől fölfelé. 28 Álljanak Áron fiainak a rendelkezésére az Úr házának szolgálatában az udvaroknál, a kamráknál és minden szent dolog tisztán tartásánál és az Isten háza körüli szolgálat teljesítésében, 29 a sorba rakott kenyereknél, az ételáldozathoz való finomlisztnél, a kovásztalan lepényeknél, a sütőlapoknál, a tésztagyúrásnál és minden űr- és hosszmértéknél. 30 Álljanak ott minden reggel, hogy hálát és dicséretet mondjanak az Úrnak, ugyanígy esténként is, 31 és ha égőáldozatot mutatnak be az Úrnak szombatonként, újholdkor és az ünnepeken, megszabott számban álljanak állandóan az Úr előtt. 32 Végezzék a kijelentés sátra körüli tennivalókat, a szentély körüli tennivalókat meg testvéreik, Áron fiai mellett a tennivalókat, amikor az Úr házában szolgálnak.
„…és látta, hogy az ég megnyílik…” (Apostolok cselekedetei 10,1–16)
Apostolok cselekedetei 10,1–16
(11) „…és látta, hogy az ég megnyílik…” (Apostolok cselekedetei 10,1–16)
– Péter Joppéban egy tímárnál lakott. Ezt a megjegyzést kétszer is olvassuk (9,43; 10,6). A tímár bőrt, nyersbőrt timsóval kikészítő, illetve egyszerűbb lábbeliket varró mesterember megnevezése volt. A tímárság a zsidók szemében tisztátalan mesterségnek számított, hiszen tisztátalan állatok bőrét is felhasználták munkájuk során.
– A mózesi törvény és az ebből következő értelmezések egyértelműen lehatárolták a világot: mit szabad és mit nem, mi a tiszta és mi a tisztátalan, mi az Istennek tetsző és mi nem az. Akkor egy zsidó ember nem léphetett be egy pogány római házába (10,20).
EGY LESZABÁLYOZOTT VILÁGBAN könnyebb „közlekedni”, hiszen világos az út, az irány és pontosak a szabályok.
– 1. Istenre hivatkozott szabályozásban azonban kérdés, hogy az adott helyzetben tényleg helyesen értjük-e az Úr szavát, valóban jó-e az irány, tényleg az Isten akarata szerint való-e az út?
– 2. Isten mindenkor beleszól a mi törvény-, írás- és világértelmezésünkbe.
– 3. Van, amikor az Úr frissíti, érleli ezt az értelmezést. Kornéliusznak és Péternek is megnyílt az ég (3; 11). Akkor Kornéliusz pogány római százados megtérése (1–5), valamint Péter látomása által (9–15) jelentette ki az Isten, hogy nagyobb az Ő kegyelme a mi szívünknél és gondolatainknál (Ézsaiás 55,8–9; 1János 3,20). Lám, egy pogány római is megismerheti az Úr megváltó szeretetét (15).
– 4. Ma azonban Isten, mint a történelem Ura, a világban zajló események által jelenti ki nekünk; – hogy noha az evangélium megtisztít, szabaddá tesz; – de ebben a világban a krisztusi szabadság csakis biztos, egyértelműen leszabályozott keretek között élhető meg.