előző nap
következő nap

„Minden érhet mindenkit” Préd 9,1–12

1 Mindezt megfigyeltem, mert tisztán akartam látni mindezt, hogy az igazak és a bölcsek minden munkájukkal együtt Isten kezében vannak. Az ember azt sem tudja, hogy szeretet vagy gyűlölet vár-e rá: minden előtte van. 2 Minden érhet mindenkit. Ugyanaz történhet az igazzal és a bűnössel, a jóval, a tisztával és a tisztátalannal, azzal, aki áldozik és azzal, aki nem áldozik; úgy járhat a jó, mint a vétkes, az esküdöző éppúgy, mint aki fél az eskütől. 3 Rossz dolog ez, hogy mindannak során, ami a nap alatt történik, ugyanaz érhet utol mindenkit. Ráadásul az emberek szíve tele van gonoszsággal, és esztelenség van bennük, amíg csak élnek. Végül pedig a halottak közé kerülnek. 4 Csak annak van reménysége, aki az élők közé tartozik. Többet ér egy élő kutya, mint egy döglött oroszlán. 5 Az élők annyit tudnak, hogy meg fognak halni; de a holtak semmiről sem tudnak, semmiből sincs hasznuk többé, még az emléküket is elfelejtik. 6 Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik, és nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik. 7 Azért edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd! 8 Ruhád legyen mindig fehér, és fejedről ne hiányozzék az olaj! 9 Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, mulandó életed minden napján, amelyet Isten adott neked a nap alatt, mulandó életed minden napján, mert ez jutott neked az életben, és munkád révén, amelyet fáradsággal végzel a nap alatt. 10 Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell! 11 Azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek. 12 Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje.

„Minden érhet mindenkit" (2). A jókat és igazakat nem az különbözteti meg a rosszaktól és bűnösöktől, hogy nem éri őket baj, betegség vagy halál. Tévedés azt hinni, hogy Isten a hívőket megóvja a szenvedéstől és csalódástól. A nehézségek és veszteségek az élet természetes velejárói. A hit többlete az, hogy sikert és kudarcot, örömöt és bánatot egyaránt Isten kezéből veszi el a hívő. Jó dolgunkban legyünk hálásak, rossz dolgunkban még inkább forduljunk Istenhez! Ő megteheti, hogy bármi történjék, az a javunkat szolgálja.

RÉ 255 MRÉ 362

„…hajón szállítanak bennünket Itáliába…” (Apostolok cselekedetei 27,1–8) Apostolok cselekedetei 27,1–8

(1) „…hajón szállítanak bennünket Itáliába…” (Apostolok cselekedetei 27,1–8)

HAJÓZNI MUSZÁJ…

– 1. Pált Rómába viszik, hiszen fellebbezett a császárhoz. A hajóút hosszú és viszontagságos volt Rómáig. Először az ázsiai partvidék mentén hajóztak (2): Cézárea, Szidón, Ciprus szigete, valamint Cilícia és Pamfília partjai mentén haladva a líciai Mira következett (2–5). Mira egy fontos kikötőváros volt, amely az egyiptomi Alexandriából érkező hajókat fogadta, akik itt vizet és élelmet vettek magukhoz, majd folytatták az útjukat Rómába. Egy ilyen hajóra szállították át Pált és a vele lévőket (6). Azután elindultak Kréta szigete felé, megkerülték annak Szalmóné nevü fokát, majd a sziget déli partjai mentén jutottak el az ún. Szépkikötőbe. Hosszú és viszontagságos a „hajóút”, a part mentén és a nyílt vizeken, kiszolgáltatva embereknek, helyzeteknek, széliránynak, időjárásnak, évszakoknak, a víz és a természet szeszélyeinek… Hajózni kell! Menni kell!

– 2. Az Úr nagy ajándéka, hogy Ő mindig ad igaz testvéreket, akik krisztusi szeretettel mellettünk állnak a „hajózás” során. Pált így kísérhette el Lukács, e könyv és e részletes útijegyzet írója, valamint a thesszalonikai, macedón Arisztarkhosz. Pálnak voltak testvérei Szidónban is, akiket meglátogathatott, amikor a hajójuk kikötött (3). Milyen nagy ajándék, ha egymásra testvérként tekintünk, és szorult helyzetben gondoskodunk egymásról. Az Úr nagy ajándéka az is, hogy utazásunk során Ő olyan embereket is mellénk állít, akik még nem hívők, nem keresztyének, de emberségesek (3). Ilyen volt Júliusz százados, akire Pált rábízták. Isten kegyelmének általános megnyilvánulása ez. Isten gondviselő szeretetének jelei ők, akiket az Úr egy ponton bizonnyal megnyer a hitnek és az üdvösségnek is.

– 3. Az Úr legnagyobb ajándéka azonban az, hogy noha „hajózni” kell, és sok a bizonytalansági faktor a tényleges megérkezést illetően; – mi mégis azzal a bizonyossággal „hajózunk”, hogy a megérkezés, Jézus Krisztusban már a miénk. Ez a bizonyosság segít, hogy amikor a „többi fogollyal” együtt „átadnak” minket másoknak (1), és oda visznek bennünket, ahová nem akarnánk (János 21,18), akkor sem esünk kétségbe. A többi fogoly is mind halálra szánt volt ezen a hajón, cirkuszi mulatságokra szánták őket, mások élvezetére. Mi már megérkeztünk, Jézus Krisztusban vagyunk, még egy kicsit cipelgetnek itt minket, közben is végezzük a szolgálatot, amíg lehet, de már a megérkezett ember nyugalmával.