előző nap
következő nap

„Többet ér a bölcsesség a hatalomnál...” Préd 9,13–18

13 Ilyen bölcsességet is láttam a nap alatt, és nagyon rám nehezedett: 14 Volt egy kicsiny város, kevés lakóval. Megtámadta azt egy nagy király, körülvette, és ostromműveket épített vele szemben. 15 De akadt benne egy szegény bölcs, aki bölcsességével megmentette a várost. Az emberek azonban nem törődtek tovább azzal a szegény emberrel. 16 Akkor ezt mondtam: Többet ér a bölcsesség a hatalomnál, de a szegények bölcsességét mégis megvetik, és nem hallgatnak beszédükre. 17 A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni, mint annak a kiabálására, aki az ostobák között uralkodik. 18 Többet ér a bölcsesség a harci eszközöknél; egyetlen vétkes sok jót pusztíthat el.

„Többet ér a bölcsesség a hatalomnál..." (16). Sokszor elkápráztatnak minket a harsogó hangú és parancsoló magatartású emberek, nehéz szembeszállni velük. A bölcsesség azonban szelíd és csöndes, megvárja, amíg megkérdezik, csak akkor ad útmutatást. Keressük inkább a bölcs emberek társaságát és vezetését, ne engedjük, hogy hasson ránk rang vagy pozíció, akkor nem lesz hatalma rajtunk. Kérjünk magunknak is bölcsességet, mert az Isten lelkének ajándéka és az életet szolgálja.

RÉ 166 MRÉ 168

„…a további hajózás nemcsak a rakományra és a hajóra, hanem életünkre nézve is kezd veszélyessé válni.” (Apostolok cselekedetei 27,9–26) Apostolok cselekedetei 27,9–26

(10) „…a további hajózás nemcsak a rakományra és a hajóra, hanem életünkre nézve is kezd veszélyessé válni.” (Apostolok cselekedetei 27,9–26)

EZ EGY FONTOS FIGYELMEZTETÉS. Gondoljuk át!

– 1. Az a hajó, amellyel Pált és a vele lévőket Rómába akarták vinni, egy gabonát szállító alexandriai hajó volt (27,6). Ez a hajó átszelte a Földközi-tengert, és a túloldalon található Mirában töltötték fel a hajót újból vízzel és élelemmel, majd így haladt további Itália felé. Amikor Kréta szigetének déli csücskéhez, Lázea városába értek, már közeledett a tél, és a hajózás is veszélyessé vált. Ekkor figyelmeztette Pál, rajta keresztül az Úr, a hajó vezetőit és a legénységet, hogy ne menjenek tovább, mert az már életveszélyes, mindenkire nézve. A kormányost és a hajótulajdonost azonban a rakomány és a haszon érdekelte, valamint a mielőbbi célba érkezés (9–13).

– 2. Isten Igéje megállít bennünket, figyelmeztet, és nemcsak mérlegelésre indít, hanem egy határon túl konkrétan int, hogy meg kell állni, mert nagy baj lesz. Sőt, Isten sokszor próbatételes eseményeken keresztül érvényesíti kegyelmét rajtunk, amelyek által kényszerpihenőt iktat be az életünkbe. Ezt élték át a hajón lévők. Ugyan a figyelmeztetés ellenére továbbhajóztak. Arra hivatkoztak, hogy a biztos áttelelés helyét kell megkeresniük. Igazából külső érdekek mozgattak mindent (12–13). Így működik ez ma is: valamire hivatkozva többnyire mások a valós mozgatórugók. Ezért a hajón utazók forgószélbe keveredtek, támpont nélkül sodródtak, miközben reményvesztetten mindent ki kellett dobálniuk a hajóból... (14–20)

– 3. Reménységre kapjuk az ilyen figyelmeztetéseket. Az a baj, hogy nem igazán vesszük komolyan ezeket sem. Istennek azonban övéire gondja van (21–26). Akinek van füle, hallja (Jelenések 2,11).