előző nap
következő nap

„Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek!” Kol 4,2–6

2 Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek! 3 Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk Krisztus titkát – amely miatt most fogoly is vagyok –, 4 hogy azt úgy hirdethessem, amint szólnom kell róla. 5 Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. 6 Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.

Szakaszunkban az imádság és az evangélium hirdetése szorosan összetartoznak. Istenre figyelésünkből fakad, hogy tudunk „Krisztus titkáról" másoknak beszélni és hitelesen élni. Imádságban tudunk azokra a helyzetekre felkészülni, amikor gyülekezethez nem tartozókkal találkozunk, és velük megosztjuk Isten szeretetét. Ne felejtsük el ezt a két dolgot a héten: imádság és sóval fűszerezett bizonyságtétel.

RÉ 17 MRÉ 17

„De azért az Írást elolvasom, és megmagyarázom…” (Dániel 5,8–6,1) Dániel 5,8–6,1

(17) „De azért az Írást elolvasom, és megmagyarázom…” (Dániel 5,8–6,1)

– A próféta Isten szavát, az „Írás” üzenetét hirdeti meg.

– A próféta bátran szól. A próféta hűséges, nem kenyerezhető le semmiféle „ajándékkal” (17).

– A próféta mindig egy konkrét helyzetben, egy konkrét személyhez szól, rámutatva annak bűnére, fölfuvalkodottságára, noha az illető mindenét az Úrnak köszönheti (22–24). A próféta világossá teszi az ember állapotát, Isten nélkül, legyünk bár gazdagok vagy szegények; királyok vagy hétköznapi emberek; egészségesek vagy betegek: könnyű életünk szétszóródik, és vége lesz annak (25–30).

– A próféta megtérésre, az élő Isten előtt leborulásra, önmagunk megalázására; ennek nyomán az Úr dicséretére és a ránk bízott emberek szeretetére hív bennünket. A próféta világosan, keményen, könyörtelenül szól, ha kell; éppen ebben mutatkozik meg rajta az Isten embert menteni akaró, felrázó, megváltó szeretete. A próféta kemény beszéde mögött soha nem gyarló emberi indulat, hanem mindig megtartó isteni szeretet munkál (18–21).

– Dániel is így szólt Bélsaccar királyhoz, a király apjának megtérésére (21).

– A krisztusi szeretet ma is egyre inkább prófétai hangon és prófétai bátorsággal mutatkozhat meg. Így int, felráz és hív.

*

Egy reptéren óriási tömeg várakozott, késtek a gépek az időjárás miatt.

Nem volt hova leülni, már moccanni is alig lehetett. Mi öten várakoztunk együtt. Udvariasan egy anyának és serdülő lányának átadtunk két helyet a magunkéból. Biccentve köszönték. Majd, amikor én is felálltam, odatették a táskájukat a helyemre és már engem sem engedtek visszaülni.

A krisztusi emberség szeretetéből visszaélés lett: mi engedtünk, és elkezdtek kiszorítani bennünket. Ezt eltűrni? Semmiképpen sem ez a krisztusi szeretet! Határhelyzetekben ez is lehet a krisztusi szeretet megnyilvánulása. A mindennapokban azonban nem ez a krisztusi emberség. Ilyenkor csak szimplán hülyének néznek minket.

Ezért határozottan szóltam: tessék letenni az asztal alá a táskát, mert vissza akarok ülni. A kemény hang meglepte őket, és észbe kaptak. Tanítanunk is kell másokat a krisztusi szeretetre.