„...az Ázsiában lévők mind elfordulnak tőlem...” 2Tim 1,15–18
Hűség és hűtlenség tanúja ez a néhány igevers. Pál Efezusban és környékén sokakat vezetett az Úrhoz. Később Rómában a mártíriumra készült, és az új élethelyzetben csalódások érték: „...az Ázsiában lévők mind elfordulnak tőlem..." (15). A hívők többsége szégyellte a börtönben lévőt. Ugyanakkor volt, aki hű maradt: Onésziforosz „nagy szolgálatokat tett Efezusban" (18). Ha a családi és a közösségi élet mai válságaira nézünk, az okok között ott találjuk a hűtlenséget is. Isten igéje hozzon tartós változást az életünkbe: „A szeretet és hűség ne hagyjon el téged..." (Péld 3,3).
RÉ 72 MRÉ 72
„…fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk Neked!” (Hóseás 14) Hóseás 14
(3) „…fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk Neked!” (Hóseás 14)
A MEGTÉRT EMBER AJKÁNAK GYÜMÖLCSEIRŐL van itt szó.
– 1. Ajkunk gyümölcse a bűnbánat, amikor bűnvallásban belátjuk saját életünk „árvaságát” (4), kudarcát, bukásait, konkrét vétkeit, annak jogos büntetését, a nyomorúságot és a halált (1). A bűnbánatban nem okolunk senki mást, csak a magunk engedetlenségét (1).
– 2. Ajkunk gyümölcse az, amikor magunkat megalázva, az Úr irgalmába kapaszkodva, bocsánatért könyörgünk.
– 3. Ajkunk gyümölcse az a hitvalló bizonyosság, amely Isten irgalmát akkor sem kérdőjelezi meg, amikor azon kapjuk magunkat, hogy most inkább csak a szánk mondja a bizonyságtételt… Ilyenkor sem képmutatás szólni az evangéliumot, az Ige igazságát, azt ugyanis mindig tovább kell adni. Amit mondunk, az másokban magvetés, abban mi is újból megerősödünk, azt ismét tenni is fogjuk (3).
– 4. Ajkunk gyümölcse a megtérés lényegére mutat rá: Isten hozzánk fordult a Jézus Krisztusban, ezért fordulhattunk mi az Úrhoz (2). Az Isten színe előtt élni: gyökeret vert, virágzó, gyümölcstermő, illatozó, bővelkedő és másokat tápláló élet. Olyanok leszünk, mint a zöldellő platán, az illatozó olajfa (5–7). Ezek persze csak képek. Isten színe előtt kigyógyulunk a konkrét vétkekből, valósággal meggyógyulunk, örök oltalmat, törődést, irgalmat nyer elárvult életünk (4; 9).