előző nap
következő nap

„...aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől...” Jel 1,1–8

1 Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak. 2 Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott. 3 Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van. 4 János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónja előtt vannak, 5 és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, 6 aki országa népévé tett minket, papokká Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. 7 Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. 8 Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.

„...aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől..." (5). Keresve sem találnánk jobb tanítót Jánosnál, ha fejlődni szeretnénk a pozitív keresztyén önismeretben. Tekintsetek magatokra reálisan. Szentek, szeretettek, különlegesek vagytok. A királyok királyának barátai. A mindenütt jelenlevő és mindenek fölött hatalommal bíró Isten papjai. Sose feledkezzetek el erről, jegyezzétek meg, ismételjétek, gyakoroljátok. Felfelé nézzetek!

RÉ 320 MRÉ 195

„A Seregek Urának szőlője…” (Ézsaiás 5,1–7) Ézsaiás 5,1–7

(7) „A Seregek Urának szőlője…” (Ézsaiás 5,1–7)

Megvásároltam Schubert összes művének díszdobozos kiadását, valamint Bach kantátáit. Mindkét zeneszerző meghatározó az életemben. Régóta készültem erre, spóroltam rá, és valóságos örömmel töltött el, amikor a tulajdonomba kerültek ezek a kincsek. Amikor csak tehetem, hallgatom a gyönyörűséges, teljes zenei anyagot. Ebben a világban igenis fontos, nélkülözhetetlen, hogy legyen tulajdonunk, birtokunk, ami csak a miénk, amivel mi rendelkezünk, amiért imádkoztunk, amiért szeretettel fáradtunk és kitartóan küzdöttünk: saját család, otthon, idő, dolgok, tárgyak, emlékek, emlékezetes kacatok…

Ez akkor is így van, ha ebben a világban minden mulandó, és lepereg az időnk, kirepülnek a gyerekeink, az egykori tárgyak, „értékek” tényleg idejétmúlt kacattá lesznek, és szinte ellenünk fordulhatnak. Most nem is beszélek a rosszabb verzióról, miszerint széteshet a család, „kiéghet” a ház, elrabolható a kincs…

A tulajdon fontosságát maga az Isten hangsúlyozta előttünk, mégpedig úgy, hogy velünk kapcsolatban hangsúlyozta ezt. Isten népe, az Ő szőlője, az Ő tulajdonai vagyunk, életünkben és halálunkban (Heidelbergi Káté 1. kérdés-felelet). Bizony, ha felgazosodik az életünk szőlője és nem terem gyümölcsöt, csak vadhajtást hoz; akkor is a Seregek Urának szőlőskertje vagyunk, aki mindent megtett és meg is fog tenni értünk. Isten örömét leli bennünk, mint mi a saját „birtokunkban”. Egy alapvető különbség mégis van ebben a párhuzamban. Ám éppen ez az evangélium: a mi tulajdonlásunk mulandó, az Úré örök (Róma 8,38–39). Ő tartósan nem engedi, hogy terméketlenek maradjunk. Az Úr nem hagyja, hogy kiégett, kifosztott házzá, vagy elértéktelenedett kacattá torzuljon, majd kimúljon az életünk. Életünk „lemezére” Ő írta a fő témát, ezért nem történhet meg, hogy az „adatot” egyszerre csak nem olvassa le a „meghajtó”. Isten világa, az Isten országa nem egy mulandó, „virtuális” világ.

Megváltozhatatlan tény: a Seregek Urának szőlője vagyunk!