előző nap
következő nap

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” Jel 3,14–22

14 A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: 15 Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! 16 Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. 17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: 18 tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. 19 Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! 20 Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. 21 Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. 22 Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!

A karácsonyaink kiüresedésének egyik legnyomasztóbb tünete a pazarlás. Kevés olyan időszaka volt az egyház történetének (17), amelyben ilyen látványosan pillanthatjuk meg, miként porlad szét a ránk bízott örökség a pazarlás révén (16). Míg egyfelől a tékozló gazdagság mögött ott láthatjuk a tömegek ember feletti áldozatát, amelyben Jézusért akarjuk „elégetni" az életünket, addig másfelől épp ez leplez le bennünket, hiszen nem ezt kérte tőlünk az Úr (17). Vajon a pompás ünnepeinkben, a lehetőségeink gazdagságában, a dicsőséges felíveléseinkben meglátjuk-e szégyenletes mezítelenségünket (18)?

RÉ 315 MRÉ 201

„…Erős Isten…” (Ézsaiás 9,5–20) Ézsaiás 9,5–20

(5) „…Erős Isten…” (Ézsaiás 9,5–20)

A mi Istenünk ERŐS ISTEN!

– 1. A mi Istenünk a legerősebb, Őnála nincs erősebb, hiszen Ő páratlan az erejében.  Ő az egyetlen, aki erős. Ő az egyetlen erős Isten, Őrajta kívül nincs más; – ezt is Ézsaiás próféta hangsúlyozza (Ézsaiás 45,5). Éppen Őrá tekintve derül ki, hogy milyen erőtlenek vagyunk mi, emberek; – milyen erőtlen ez a bűntől rontott világ. Ez az erős Isten az Úr: az egyes hívő ember Ura, az egyház Ura, az egész teremtett világ Ura; – nemcsak e földteke Ura, hanem mivel Ő a seregek Istene, ezért Ő a teremtett világmindenség Ura is. Éppen ezért Ő a történelem, az események, a népek, mindenek Ura is. Ez az erős Isten teremtett, gondviselő szeretetével fenntart, és a bűntől rontott világban újjáteremt; – azaz megvált, mindenható erejével.

– 2. A fentiekből az is kiderül, hogy az erős Isten, az Ő erejét megváltó szeretetében mutatta meg, egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban; – az Ő golgotai kereszthalálában és feltámadásában. Ő az egyetlen, aki erejét szeretetében mutatja meg. Mi erőtlen emberek, akik ideigvaló látszaterőnket fitogtatjuk, nem vagyunk képesek arra, hogy erőnket szeretetben tegyük láthatóvá. Pedig, ahogy ezt Jézus Krisztus élete és váltsághalála is hangsúlyozta, csak ez lenne az egyetlen járható út. Mi azonban gyarlók vagyunk.

– 3. Hetente többször is áthaladok a Kőröshegyi völgyhídon, az M7–es autópályán. Sokszor már észre sem veszem, ahogy átsuhanok a mélység felett. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor Kőröshegy vagy Somogy belseje felé kell tartanom. Ilyenkor a völgyhíd alatt haladó útra fordulok. Ekkor csodálkozhatok rá arra, hogy milyen óriási ez a tereptárgy, amely roppant pilléreken, oszlopokon nyugszik, és biztos szilárdsággal tartja a szakadék fölött áthaladókat. Onnan alulról még a legnagyobb kamion is apró játékautónak tűnik. Ez a híd hordoz, „megtart”, vezet, biztos irányban terel. Ilyen az erős Isten megváltó, megtartó, hordozó és irányító szeretete is. Ne legyünk olyan ostobák, hogy nem vesszük észre, amikor áthaladunk ezen a „hídon”; – vagyis ne legyünk olyan ostobák, hogy nem vesszük észre Isten erős, megtartó szeretetét, amely folyamatosan hordoz és vezet bennünket.