előző nap
következő nap

„Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!” Jel 4

1 Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek ezután meg kell történniük. 2 Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. 3 Aki ott ült, úgy ragyogott, mint a jáspis és a karneol; és a trón körül szivárvány ragyogott, mint a smaragd. 4 A trón körül láttam huszonnégy trónt, és a trónokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona. 5 A trónból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trón előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét lelke. 6 A trón előtt mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló. A trónnál középen és a trón körül négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele. 7 Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlény arca olyan volt, mint egy emberé, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított. 8 A négy élőlény mindegyikének hat szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondták: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő! 9 És amikor csak dicsőséget, tisztességet és hálát adnak az élőlények a trónon ülőnek, aki örökkön-örökké él, 10 leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trón elé, és ezt mondják: 11 Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.

Aki benne van Isten történetében, egyre világosabban látja, ahogy a világ története és Isten nagy terve összefonódik (1). Mindkettő felett ő az Úr! Ennek az egyik legnyilvánvalóbb jele a karácsony csodája, amikor a menny és föld egy pillanatra összeér. Amikor az egyház őt látja szentnek, méltónak és dicsőnek (8–11), akkor kerül a helyére. Mérhetetlen biztonság ez. Amikor az egyház azt teszi, ami a dolga, akkor is biztonságban van, ha az őt körbevevő fenyegetettség óriási.

RÉ 182 MRÉ 200

„…mintha sorvadás sorvasztaná.” (Ézsaiás 10,1–19) Ézsaiás 10,1–19

(18) „…mintha sorvadás sorvasztaná.” (Ézsaiás 10,1–19)

Megdöbbentő látni A SORVADÁS JELEIT életeken: magunkon, másokon; olyanokon is, akiken testi szemekkel még nem látszik ez, és saját maguk sem vették észre a jeleket. Mindent megfordíthat az, amikor egyszerre csak testi fájdalmak jeleznek egy kezdődő betegséget. Kegyelmi állapot az, amikor valaki tudja, hogy sorvad, és orvosra van szüksége.

– 1. Hatalmas kísértés a szemrevaló külső megjelenés, a tehetséges, okos, sikeres élet; nem kevésbé az ezzel járó kapcsolati tőke, a gazdagság, az erő és a hatalom. Észre sem vesszük, hogy magunknak tulajdonítjuk ezeket a szolgálatra kapott ajándékokat (13), miközben a gonosz önzés és önhittség csapdájába estünk, és mások életét terheljük, sorvasztjuk (1–4).

– 2. Asszíria az Isten eszköze abban, hogy a hitetlen Izráelt megintse, megbüntesse (5–6); majd a próbatételekben megtérésre vezesse szeretett népét. Asszíria azonban elbízta magát (7–8; 11–14), és ahogy legyőzte Damaszkuszt (Kr. e 732), majd Izráelt (Kr. e. 722), egyre nagyobb dicsőséggel tört a világuralomra, mint aki megállíthatatlan (9–10). Sokféle élet-sorvadás van. Az az élet sorvad igazán, amelyik úgy gondolja, hogy pompázik és virágzik. A dicsőség sorvaszt igazán!

– 3. Az Úr azonban közbeszólt! Asszíriát eltörölte (12–16). Ugyanis nem dicsekedhet a fejsze a favágó ellenében, és a bot sem suhogtathatja azt, akinek a kezében van! (15) Bizony elsorvad mindenki és minden, ha az Úrban nem lel örök megváltásra (16).

– 4. Áldott legyen az Isten, hogy népét megtartotta, rajtunk könyörült, sorvadó életünket kézbe vette, megmetszette a próbák idején, megöntözte, majd magához kötötte azt, mint düledező növényt a karóhoz, hogy végképp el ne sorvadjunk; se az önhittségben, se a csüggedésben, és hogy végképpen el ne sorvadjon halandó életünk! Jézus Krisztust – aki karácsonykor született és húsvétkor feltámadott – az éltető víz, az élet kenyere, minden, egyébként elkerülhetetlen sorvadás egyetlen áldott, örök orvosa.