„Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol” Lk 11,14–32
14 Egyszer Jézus egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. 15 Néhányan közülük azonban így szóltak: Belzebubbal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. 16 Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. 17 Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. 18 Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket. 19 De ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. 20 Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. 21 Amikor az erős ember fegyverrel őrzi a maga házát, biztonságban van a vagyona. 22 De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. 23 Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol. 24 Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és ha nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. 25 És amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. 26 Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt. 27 Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony hangosan így szólt hozzá: Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldog az emlő, amely téged táplált! 28 Erre ő így felelt: De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják. 29 Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, ő így kezdett beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele. 30 Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek. 31 Dél királynője feltámad majd az ítéletkor e nemzedék férfiaival együtt, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, de íme, nagyobb van itt Salamonnál. 32 Ninive lakói feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására, de íme, nagyobb van itt Jónásnál.
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az téko-zol” (23). Jézusnak van egy hasonló mondása, amely sokkal megengedőbb: „…aki nincs ellenetek, az mellettetek van” (9,50). A két mondat utóélete nagyon tanulságos, a szigorúbbat állítólag még Sztálin is idézte, a megengedőbbet pedig a „puhább diktátorhoz”, Kádár Jánoshoz kötik. Jézus a megengedőbbet a tanítványoknak mondta, a szigorúbbat önmagának tartotta fenn. Jézus és a Sátán szembenállásában ugyanis nincs „semleges terep”. Aki nem építi-gyűjti Isten egyházát (nyáját), az árt annak (szétszórja-tékozolja). A misszióban azonban mindenkivel szóba kell állnunk, hogy megnyerhessük az evangéliumnak.
RÉ 32 MRÉ 32
„…ne oszd meg másokkal!” Példabeszédek 5
1 Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat! 2 Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon! 3 Mert színméz csepeg a más asszonyának ajkáról, és ínye simább az olajnál. 4 De a végén keserű lesz, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard. 5 Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak. 6 Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja. 7 Most azért, fiaim, hallgassatok rám, ne térjetek el attól, amit mondok! 8 Messze kerüld el az ilyen nőt, ne közelíts háza ajtajához, 9 különben másoknak kell adnod méltóságodat, és éveidet a kegyetleneknek; 10 bitorlók élik föl életerődet, és kereseted idegen házába kerül. 11 Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed. 12 És ezt mondod: Miért is gyűlöltem az intést, miért utáltam szívből a feddést? 13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra? 14 Kis híján csúfos bukás lett a részem a nép és az egész gyülekezet előtt. 15 A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából! 16 Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre! 17 Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal! 18 Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek. 19 Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel. 20 Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét? 21 Hiszen az Úr látja az ember útjait, és figyeli minden lépését. 22 Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg. 23 Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(17) „…ne oszd meg másokkal!” (Példabeszédek 5)
– A férfi és a nő találkozása egyetlen és örök. Isten eredeti gondolata ez. Az embert erre nézve teremtette férfivá és nővé, ezért áldotta meg őket, és efelett mondta ki azt, hogy ez jó: ez csakis így jó.
– Ahogy az ember nem tudja „lecserélni” a szüleit, nem teheti ezt a házastársával sem. Megérint az egykori kérdés: ha sok „házastársam” volt, akkor melyiké leszek „odaát” valójában? (Máté 22,23–30) A kötekedő, kísértő lelkület soha nem helyénvaló, amivel a szadduceusok mindezt megfogalmazták Jézus előtt. Jézus válasza azonban megfontolandó: a mennyei világban már nem nősülünk és férjhez sem mennek. De ezzel Jézus nem mondja azt, hogy az az egyetlen valaki, akit itt „házastársként” nekünk ajándékozott, az nem lesz számunkra kiemelten fontos „odaát”. Igen, pont itt kezdődnek a problémák: örökölhetik-e a paráznák az Isten országát? (20–23) Egy haldokló férj azt kérte feleségétől: – Tarts ki mellettem az özvegységed idején is, mert az Úr kegyelmében, „odaát” is veled akarok lenni! – Egyedül a miénk az, akit az Úr nekünk rendelt! (17) Nem oszthatjuk meg mással. Szent kizárólagosság ez!
– Ugyanakkor ne legyünk képmutatók: életünknek legkísérthetőbb területe éppen ez. Manapság minden tekintetben bombázza a gonosz az isteni rend alapját: a házasságot, a családot, a férfi és nő áldott kapcsolatát. Az „idegen nő” ajkáról valóban színméz csepeghet: a más asszonya sokszor tűnhet kívánatosabbnak; főleg, ha mosolya azt jelzi, hogy lenne esélyünk nála… Ilyenkor, emberi fékekkel már nincs megállás (3). De ettől kezdve a lejtőn sincs megállás, mert azt a nyomorúságot, ami ezután kezdődik, soha nem írták le pontosabban, mint a mai igeszakaszban! (4–6; 8–11) Keressük csak ki, olvassuk el!
– Ennek ihletésében vegyük észre nekünk rendelt feleségünk szépségét, és igyunk vizet a magunk kútjából (15–19). Vegyük komolyan erre vonatkozóan a féltő intést! (1–2; 7; 11–14).