„Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek” Lk 11,33–54
33 Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. 34 A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. 35 Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! 36 Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne semmi sötétség, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével. 37 Amikor ezekről beszélt, egy farizeus arra kérte őt, hogy ebédeljen nála. Jézus bement, és asztalhoz telepedett. 38 A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor látta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg. 39 Az Úr azonban ezt mondta neki: Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal. 40 Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is? 41 Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek. 42 De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni és amazokat sem elhanyagolni! 43 Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában és a köszöntéseket a tereken! 44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük! 45 Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki: Mester, amikor ezt mondod, minket is megsértesz. 46 De ő így válaszolt: Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat! 47 Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket! 48 Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek. 49 Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek, másokat pedig üldöznek, 50 hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, 51 Ábel vérétől Zekarjá véréig, akit az áldozati oltár és a templom között öltek meg. Bizony mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. 52 Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni! 53 Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni és mindenféléről faggatni kezdték őt, 54 és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák.
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek” (41). Jézus követésében az a legcsodálatosabb, hogy azt is megszólítja, aki a spirituális teljességre törekszik, és azt is, akinek az igazi kegyesség a szegények és elesettek megsegítésében tárul fel (Jak 1,27). Jézus nem ezoterikus tanító, de szavainál mélyebb lelki üzenetet el sem lehet képzelni. Az, „ami belül van” utalhat a legbensőnkre, a szívünkre, amelyre Isten, a Teremtőnk igényt tart, de egyszerűen jelentheti azt is, ami a pohár és a tál belsejében van, az ételt, amellyel tartozunk azoknak, akik nálunk szegényebbek.
RÉ 205 MRÉ 307
„…ha kezességet vállaltál…” Példabeszédek 6
1 Fiam, ha kezességet vállaltál felebarátodért, és kezet adtál egy idegenért, 2 ha csapdába estél saját kijelentéseid miatt, és megfogtak téged saját kijelentéseid, 3 akkor így cselekedj, fiam, hogy megmenekülj, ha felebarátod kezébe jutottál: Siess hozzá gyorsan, és ostromold felebarátodat! 4 Ne engedj álmot szemednek, és szunnyadást szempilládnak! 5 Menekülj, mint a gazella a vadász elől, és mint a madár a madarász kezéből! 6 Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! 7 Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, 8 mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor. 9 Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? 10 Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: 11 így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember. 12 A mihaszna és rosszindulatú ember hamis szájjal jár-kel, 13 szemével kacsingat, lábával jelt ad, és ujjával integet. 14 Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít. 15 Azért hirtelen tör rá a veszedelem, egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül. 16 Hat dolgot gyűlöl az Úr, sőt hét dolog utálatos előtte: 17 a nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, 18 a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak, 19 a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember. 20 Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását! 21 Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! 22 Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat! 23 Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a figyelmeztető intés. 24 Ez őriz meg a rossz nőtől, az idegen nő hízelgő nyelvétől. 25 Ne kívánd meg szépségét szívedben, és ne fogjon meg szempilláival! 26 Mert a parázna nő csak egy darab kenyérre, de a férjes asszony drága életedre vadászik. 27 Vihet-e valaki tüzet ruhájába rejtve, hogy meg ne gyulladjon közben a ruhája? 28 Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a lába meg ne égjen? 29 Pedig így jár, aki bemegy felebarátja feleségéhez, senki sem marad büntetlen, aki megérinti. 30 Nem vetik meg a tolvajt, ha azért lop, hogy jóllakjék, mert éhezik, 31 mégis hétannyit kell fizetnie, ha rajtakapják, háza egész vagyonába is kerülhet. 32 De aki asszonnyal lesz házasságtörő, az esztelen, önmagát rontja meg, aki ilyet csinál. 33 Csapás és szégyen éri, gyalázata letörölhetetlen. 34 Mert a féltékenység haragra lobbantja a férfit, és ő nem ismer szánalmat a bosszúállás napján. 35 Nem fogad el semmilyen váltságdíjat, nem enged, bármennyi ajándékot kínálnak is neki!
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „…ha kezességet vállaltál…” (Példabeszédek 6)
– Feleségem áldott, szorgos keze mindig megnyugtat. Ez a kéz figyelmeztet arra, hogy az Úr kezében vagyunk, Jézus Krisztusban vagyunk, aki kezességet vállalt értünk. Ő a mi kezesünk (1–5). Az Ő kezébe tesszük le életünket, mindenünket, hiszen Őtőle kaptunk mindent (Lukács 23,46; Zsoltárok 36,1). Mi az Ő kezében vagyunk (Ézsaiás 49,16), és Ő nem enged alázuhanni, elveszni bennünket. Sőt, a mindennapok útvesztőiben is megtarthat! Legyünk tehát egymáshoz is „kezesebbek”! Boldog ember az, aki Szerettei kezét úgy foghatja meg, mintha az Úr kezébe, kegyelmébe kapaszkodna.
– Lisszabonban a házakat, a tereket gyönyörű mozaikokkal burkolták, szinte mindenütt. Főleg törékeny, csempés mozaikok ezek, vagy kockakövekből hangyaszorgalommal, gondosan kirakottak (6–11). Pazar ez a mozaikrengeteg, de mindenhol töredezett, hiányos, vagy annyira fénylik, hogy attól nem „tökéletes”. Szép, de nem tökéletes.
– Ilyen az emberi élet is. Sőt, az emberi élet nemcsak töredezett, hanem gonosz is, amit utál az Úr (12–19). Az emberi élet parázna (20–35). Döbbenetes látleletét adja ennek a mai bibliai fejezet.
– Kiegészítésre; sőt, teljes újjászületésre, megváltásra van szükségünk: Isten kezére, kegyelmére szorulunk!
– Ebben a kegyelemben vagyunk! Ugye, lehetünk egymáshoz is „kezesebbek”, irgalmasabbak?