„…ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek…” Lk 12,13–32
13 A sokaságból így szólt hozzá valaki: Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget! 14 De ő így válaszolt: Ember, ki tett engem bíróvá fölöttetek, hogy megosszam az örökséget? 15 Azután ezt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg. 16 Aztán példázatot mondott nekik: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. 17 Így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. 18 Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda gyűjtöm be minden gabonámat és javamat, 19 és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! 20 Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? 21 Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag. 22 Tanítványaihoz pedig így szólt: Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek, 23 mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. 24 Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25 De aggódásával ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? 26 Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? 27 Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. 28 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! 29 Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! 30 Mert ilyesmikért a világ pogányai törik magukat, a ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. 31 Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek. 32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!
Bibliaolvasó Kalauz – Pecsuk Ottó igemagyarázata
„…ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek…” (22). Nap mint nap körülvesz bennünket a sok tanács: mit ehetünk, mit nem, mivel és mikor. Sok embernek ezek okozzák a legnagyobb fejtörést. Nem arról van szó, hogy étkezzünk egészségtelenül, hiszen a testünk a Szentlélek temploma, de az étkezési hóbortok nem visznek közelebb Istenhez, inkább távol tartanak tőle.
RÉ 266 MRÉ 358
„…gyönyörködtem az emberekben.” Példabeszédek 8
1 Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem? 2 Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra. 3 A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált. 4 Hozzátok kiáltok, férfiak, szavam az emberekhez szól. 5 Legyetek okosak, ti, együgyűek, legyetek értelmesek, ti, ostobák! 6 Hallgassatok rám, mert fontos dolgokat mondok, ha felnyitom ajkamat, helyes, amit mondok. 7 Mert szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt. 8 Számnak minden szava igaz, nincs bennük csalárdság vagy hamisság. 9 Mind világosak az értelmeseknek, és az ismeretre vágyóknak érthetők. 10 Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, inkább a tudást, mint a színaranyat! 11 Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság. 12 Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás. 13 Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm. 14 Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom. 15 Általam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek. 16 Általam vezetnek a vezérek, és ítélkeznek igazságosan az elöljárók. 17 Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek. 18 Gazdagság és megbecsülés van nálam, maradandó vagyon és igazság. 19 Gyümölcsöm drágább az aranynál, a színaranynál is, és jövedelmem a színezüstnél. 20 Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain, 21 hogy örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat. 22 Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. 23 Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött. 24 Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. 25 Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem; 26 amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. 27 Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. 28 Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, 29 amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, 30 én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor. 31 Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben. 32 Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat! 33 Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt! 34 Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve. 35 Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól. 36 De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(31) „…gyönyörködtem az emberekben.” (Példabeszédek 8)
– Az élet kivételezett, nagy ajándékai azok a pillanatok – ebben a rohanó világban különösen –, amikor önfeledten megállunk, és gyönyörködünk valamiben. Ezekben a pillanatokban az örökkévaló, mennyei jelent éljük át. Életem kiemelkedő emlékei azok, amikor átéltem ezeket a pillanatokat: amikor megláttam a leendő feleségemet; amikor lesétálok a Balaton-partra; amikor felhangzik egy Bach kantáta, vagy egy Mozart zongoraverseny; amikor Csehov egy darabja újra és újra megtalál; amikor L. Afremov festményeire tekintek… és főként amikor Isten Igéjét tanulmányozhatom, hirdethetem!
– Az Úr bölcsességét itt megszemélyesíti a szentíró. Az Úr bölcsessége már a világ teremtése előtt vele volt. Az Úr bölcsessége ott volt a teremtéskor, hiszen Isten bölcsességgel vetette meg a föld alapját, és értelemmel erősítette meg az eget. Az egyházatyák Jézus Krisztusra tekintve magyarázták ezeket az igeverseket. Isten Őáltala teremtett mindent (Róma 11,36).
– Isten bölcsessége, Jézus Krisztusban, az örök élet tágas terére vitt ki bennünket, mert gyönyörködik bennünk (2Sámuel 22,20; Zsoltárok 18,20). Az Úr ezzel a bölcsességgel, azaz Jézus Krisztus tisztaságán át tekint az emberre, és gyönyörködik az emberben. Ez az isteni gyönyörködés, az Úr Lelke által újjászül bennünket; hogy valóban legyen mit gyönyörködni bennünk, így egyre szebb, tisztább, szentebb, gyönyörűségesebb legyen az életünk.
– Akiben gyönyörködnek, akit szépnek tartanak, az egyszerre csak kivirul, és valóban széppé lesz. Akit azonban észre sem vesznek, az egyre inkább belecsúnyul a mellőzöttségbe. Az Úr gyönyörködik az emberben. A Példabeszédek könyve itt egészen pontosan úgy fogalmaz: az Úr bölcsessége gyönyörködik az emberben.
*
– Kegyelmi állapotban van az az ember, akiben gyönyörködik az Úr.
Az ilyen ember gyönyörűvé lesz, megújul, Isten kegyelme által.
Az ilyen ember gyönyörködik az Úrban, és az Ő Igéjében.
Az ilyen ember másokban is tud gyönyörködni; – még akkor is, ha alig lehet felfedezni, hogy mi gyönyörűség lehetne az illetőben. Pont ez a krisztusi gyönyörködés lényege! Hát mi gyönyörűség volt bennünk, önmagunkban, és mégis gyönyörködött bennünk az Úr!
Az ilyen ember meg tud állni, és „csak úgy” tud gyönyörködni: mert annyi szép van még mindig ebben a bűntől hemzsegő világban. Minden ilyen gyönyörűség az Isten Lelkének általános munkája. Vegyük ezeket észre, adjunk ezekért hálát!