„Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat” Lk 14,15–35
15 Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: Boldog az, aki Isten országának vendége. 16 Ő pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. 17 A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van! 18 De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! 19 A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem! 20 Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. 21 Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat! 22 A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. 23 Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. 24 Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat. 25 Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt: 26 Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom. 27 Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom. 28 Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? 29 Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, 30 és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni. 31 Vagy ha egy király elmegy, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül le előbb, és nem tart tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? 32 Mert ha nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket. 33 Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom. 34 Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? 35 Sem a földre, sem a trágyadombra nem való: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!
Bibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata
„Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat” (24). Fájdalmasan fenyegető kijelentés ez! Jézus egy nagy vacsorához hasonlítja Isten országát, hangsúlyozva, hogy Isten királyi uralma ünnep. Isten gyermekeiként egy ünnepi asztal vendégei lehetünk. Hány ember van teljesen elfoglalva saját ügyeivel, amivel ezt a meghívást eljátssza! Egyetlen büntetésük lesz: kimaradnak a nagy vacsorából. Távolmaradásunkkal magunkat ítéljük el, pedig „Boldog az, aki Isten országának vendége” (15).
RÉ 438 MRÉ 258
„A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére.” Példabeszédek 13,1–14
1 A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra. 2 Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól, a hűtlenek mégis erőszakra vágynak. 3 Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár. 4 Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik. 5 Gyűlöli az igaz a hazug beszédet, a bűnös pedig szégyent és gyalázatot okoz. 6 Az igazság megtartja a feddhetetlenül élőt, a bűn pedig elbuktatja a vétkest. 7 Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs; van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona. 8 A gazdagság az ember életének váltságdíja lehet, a szegény pedig fenyegetést sem hall. 9 Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik. 10 A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van. 11 A könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik. 12 A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája. 13 Aki megveti az igét, eladósodik miatta, de aki tiszteli a parancsolatokat, elnyeri jutalmát. 14 A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére. 15 A jóindulat kedvessé tesz, de a hűtlenek útja saját romlásukat okozza. 16 Minden eszes ember okosan cselekszik, de az esztelen bolondságot terjeszt. 17 A gonosz küldött romlásba dönt, de a megbízható követ gyógyulást szerez. 18 Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést. 19 A beteljesült kívánság jólesik az embernek, az ostobának pedig utálatos eltérni a rossztól. 20 Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz. 21 A vétkeseket üldözi a baj, az igazaknak pedig szép jutalmuk lesz. 22 A jó ember örökséget hagy még unokáinak is, a vétkes vagyona pedig az igazra vár. 23 Sok eledelt terem a szegények szántóföldje, de van, akit tönkretesz a törvénytelenség. 24 Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti. 25 Az igaz jóllakásig ehet, de a bűnösök hasa éhen marad.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(14) „A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére.” (Példabeszédek 13,1–14)
– A Példabeszédek könyvének kétsorosaiban mindig vannak visszatérő témák. Ezek a témák azonban esetről esetre új összefüggésben jelennek meg, ezért más és más üzenetet hordoznak. A mai igeszakasz jellemző témái: a beszéd, a szorgalom és a lustaság, az igaz és a bűnös, a szegénység és a gazdagság, a kevélység, a vagyon, a hűség és a hűtlenség, az intéshez kapcsolódó engedelmesség és engedetlenség, a bölcsesség és az ostobaság. Mindegyik az emberi élet nagy témái közé tartozik. Az ellentétpárokban az egyik az életet gyarapítja, a másik halált szül. Nézzünk néhány példát!
– Valóban, a beszéd éltet, épít, bátorít; vagy pedig öl és pusztít; mégpedig nemcsak azzal teszi ezt, akire mondanak valamit, hanem abban is elvégzi munkáját, aki mondja (2–3).
– A gazdagsággal egy ideig sok mindent el lehet intézni, de folytonos gonddal és nyugtalansággal jár a „földi kincs”. A szegénynek azonban sokkal nagyobb nyugalma van, mert nincs mit vesztenie, nem fenyegetik, nem zsarolják; sőt, a szegénynek mindig „helyzeti előnye” van, mert azt csak ritkán nézzük, hogy ki mennyire szegény, meg mi okból szegény. Vigyázzunk – hangsúlyozza a szentíró –, mert soha nem tudjuk igazán, ki a szegény és ki a gazdag! (7–8) Ehhez a témához kapcsolódik mindig a szorgalom kérdése, mert Isten Igéje itt is vallja, hogy a szorgalmas ember munkáját megáldja az Úr, és élete gyarapodni fog (11).
– Az élet itt mindig a földi életet jelenti. Isten azt akarja, hogy életünk teljes legyen és bővelkedjünk, kikerülve a halálos csapdákat, amelyekkel tele van az életutunk. A halált azonban nem tudjuk kikerülni. Nincs az az emberi bölcsesség, amely előbb-utóbb bele ne futna a halálos csapdák valamelyikébe. Áldott legyen az Isten, hogy Ő nemcsak földi életünk, hanem örök életünk Ura is, akinek bölcsessége a megváltó Jézus Krisztusban üdvösséget ajándékozott nekünk. Csak az örök élet bizonyosságában van „veleje” minden bölcs tanításnak, egyébként szép filozófia, „agytorna”, és aztán együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk (1Korinthus 15,32). Az örök élet reménysége nélkül – és ma itt tartunk –, valójában semmibe vesszük a bölcseletet, valamint mindazt, ami az emberi életet megnemesíti: így a pillanatnyi örömök, az ezt biztosító vagyon, erő, szépség, tehetség, valamint a „nyers tényekkel dolgozó természettudomány” lehet elismert, semmi más. Nekünk ennél „több” adatott!