„Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett,...” Lk 16,1–12
1 Majd szólt Jézus a tanítványaihoz is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. 2 Ezért előhívatta őt, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. 3 Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. 4 Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon a házába. 5 Egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? 6 Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet! 7 Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat! 8 Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. 9 Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. 10 Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. 11 Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? 12 És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?
Bibliaolvasó Kalauz – Vad Zsigmond igemagyarázata
„Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan csele-kedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai” (8). Miben példa a hamis sáfár? Nem a csalásban, hanem a bölcsességben: a rendelkezésre álló idő alatt a rendelkezésre álló pénzzel a saját érdekében a legbölcsebben, céltudatosan cselekszik. Jézus inti az övéit, hogy egyetlen céljukra figyeljenek, az üdvösségre. Szükségünk van erre az intelemre, mert sokszor az üdvösséget csak egy célnak tartjuk a sok között, és nem tudunk mindent „feltenni erre az egy lapra”, mint akiknek nincs más lehetőségük. Egyedül ez a hit útja számunkra is!
RÉ 200 MRÉ 172
„A higgadt válasz elhárítja az indulatot…” Példabeszédek 15,1–19
1 A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. 2 A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást, az ostobák szája meg balgaságot áraszt. 3 Mindenen rajta tartja szemét az Úr, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli. 4 A szelíd nyelv olyan, mint az élet fája, a romlott pedig összetöri a lelket. 5 A bolond utálja az apai intést, de az okos elfogadja a dorgálást. 6 Az igaz házában nagy kincs van, a bűnösnek pedig jövedelme okozza a vesztét. 7 A bölcsek ajka hinti a tudást, az ostobáknak a szíve sem tiszta. 8 A bűnösök áldozatát utálja az Úr, de a becsületesek imádságát kedveli. 9 Utálja az Úr a bűnös útját, de szereti az igazságra törekvőt. 10 Rosszul esik az intés annak, aki letér az ösvényről, pedig meghal az, aki gyűlöli a dorgálást. 11 A halál és az enyészet helye is az Úr előtt van, mennyivel inkább az emberek szíve! 12 Nem szereti a csúfolódó, ha feddik, és nem jár a bölcsekhez. 13 Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket. 14 Az értelmes szív tudásra törekszik, az ostobák szája pedig bolondságon rágódik. 15 A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe. 16 Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a sok kincs, ha nyugtalanság jár vele. 17 Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van. 18 Az indulatos ember viszályt szít, a türelmes pedig lecsendesíti a perpatvart. 19 A lusta útja olyan, mint a tövises sövény, a becsületesek ösvénye pedig egyenes
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(1) „A higgadt válasz elhárítja az indulatot…” (Példabeszédek 15,1–19)
– „Tegnap” olyan sok apró esemény történt, amelyek egyenként is megrendítettek, együtt szinte összetörtek, miközben ó-emberi indulatom gyötört. Ezért azonnal megérintett a kiemelt igevers, amelynek témája a HIGGADTSÁG. Erre a témára, minden erőltetés nélkül felfűzhető az egész igeszakasz.
– 1. A higgadt válasz, maga a higgadtság sok megoldhatatlan helyzeten nyit kaput. A higgadtság Isten ajándéka. A higgadtság abból a hitből fakad, hogy az Úr szeme rajtunk van (3), és ez a tekintet nemcsak számon kér, hanem megtartó, krisztusi szeretettel számon tart. A higgadtság a húsvéti, örök életbe vetett hit e-világi testet öltése: miszerint a halálban az Úr előtt vagyunk (11); csakis Ő nyit nekünk kaput, Ő ad nekünk végső megoldást, amelyből minden egyéb megoldás következik. A higgadtság Isten ajándéka, amely vallja, hogy az élet nem birtokolható és nem oldható meg racionálisan, csakis hitben élve és cselekedve. Minden indulatunk abból fakad, hogy racionálisan akarjuk birtokolni, irányítani, megszervezni, élvezni, túlélni az életet; és nem megy…
– 2. Mit mond a mai igeszakasz a higgadtságról?
A higgadtság nem emberi produktum, nem valamiféle elfojtott, mesterkélt, diplomatikus és technikás nyugalom; hanem – ismét mondom – Isten fontos kegyelmi ajándéka. Ez a higgadtság ugyanakkor konkrétan testet ölt a különböző helyzetekben.
A higgadt ember figyel a beszédére; meggondolja, mit mond, mert a szavak aztán önálló életet élnek és dolgoznak. A higgadt ember szűkszavú, aki fecseg, sok balgaságot összehord (2).
A higgadt ember a bajban nem esik kétségbe, de tud megrendülni, leborulni, imádkozni és érdemben cselekedni (8). A higgadt ember az örömök idején sem bízza el magát, mert igazi kincse több, mint egykor széthulló, „itteni” javainak összessége (6).
Aki higgadt, az nem engedi magát provokálni, befolyásolni, noha az élet sűrűje tele van „teszteléssel”, izgatással, örökös szóbeszéddel.
A higgadt ember, a hit embere, soha nem dönt indulatból, dühből, sértettségből és haragból; hanem mindig a józanság Lelkétől vezérelten él, szól, cselekszik (4).
A higgadt ember megadja a bizalmat mindenkinek, de egy határon túl soha nem bízik emberekben, mert bizalma az Úrban van (16): inkább „kevésre” törekszik az Úr félelmében. A higgadt ember nem bizalmatlan, hanem hívő (Ézsaiás 2,22; Márk 6,50).
A higgadt ember szelíd: nem töri össze más lelkét (4), nem bánt meg senkit (1). A higgadt ember szelídségének tartása hitének bizonyossága, amit mindenkor felvállal, és ha ezen valaki megbántódik, az nem az ő felelőssége (4).
A higgadt ember az, aki figyel másokra, és megfogadja az intést is, a hallottakat megfontolja, nem pedig megbosszulja (5). Ugyanakkor a higgadt ember nem „rágódik” bolondságokon (14).
A higgadt ember, minden visszafogottsága ellenére is örvendező és nem mogorva (13–15), mert higgadtsága nem emberi ügyeskedés, valami gyarló cél elérése okán, hanem hitből fakadó ajándék. Pont ezen mérhető le a hiteles higgadtság: aki mogorva, az nem higgadt, csak magára erőlteti azt, de bármikor robbanhat…
A higgadt ember tudja, hol „elég”, és nem vesz fel több terhet telhetetlenségből, mint amit az Úr rakott rá, és aminek elhordozásához erőt, bölcsességet és higgadtságot kapott. A higgadt ember elégedettsége nem kreál újabb, nyugtalanító ügyeket (16–17).
Aki higgadt, az áldássá lesz környezete számára, mert másokat is megnyugtat (Máté 5,9): ajtók nyílnak, perpatvarok csendesülnek, harcok csitulnak, halál bilincsei oldódnak (18).
– 3. A higgadt ember tehát életet munkál és nem halált! Ezt emeljük ki külön, mert ez a lényeg, az összegzés, a higgadtság áldása. A higgadt ember soha nem szól és cselekszik indulatból, mert az indulat haragot támaszt, a harag pedig öl (1). Ha nincs megtérés és hit a másik életében, akivel egy úton vagyunk, akkor a harag halálig kísér, halált okoz. A haragban kárt vall az élet. Márpedig hányszor mozgat bennünket indulat, harag, még a látható egyházban is. Kár! Uram irgalmazz! Adj megtérést és higgadtságot.