„Mert az Isten országa közöttetek van!” Lk 17,20–37
0 Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná. 21 Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van! 22 A tanítványoknak pedig ezt mondta: Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. 23 Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van – ne menjetek oda, és ne fussatok utána! 24 Mert ahogyan a villám az egész égbolton egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján. 25 Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől. 26 És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: 27 ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit. 28 Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek; 29 de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit. 30 Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. 31 Aki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! 32 Emlékezzetek Lót feleségére! 33 Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt. 34 Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik. 35 Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik. 36 Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. 37 Azok pedig ezt kérdezték tőle: Hol, Uram? Ő pedig így felelt: Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is.
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
„Mert az Isten országa közöttetek van!” (21). Megdöbbentő mondat! Mintha azt sejtetné Jézus, hogy a végidő folyamatosan jelen van. Éppen azokra vonatkozik, akik jelen vannak, akik most, ma olvassák, hallják az ő szavát. Mintha Jézus azt kérdezné, hogy naponta aszerint élünk-e, hogy itt véget érhet minden. Igen, készek vagyunk, készek arra, hogy megítéltessünk! Uram, köszönöm, hogy a végítéletnél nem rám, hanem Fiadra tekintesz, őáltala adsz nekem üdvösséget!
RÉ 484 MRÉ 343
„…az ajándékozónak mindenki barátja.” Példabeszédek 19
1 Jobb a feddhetetlenül élő szegény, mint az álnok beszédű ostoba. 2 Ismeret nélkül az igyekezet sem jó, és aki nagyon siet, könnyen letér az útról. 3 Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az Úr ellen zúgolódik a szíve. 4 A vagyon sok barátot szerez, a nincstelentől a barátja is elválik. 5 Nem marad büntetlen a hamis tanú, és nem menekül meg, aki hazugságot beszél. 6 Sokan hízelegnek az előkelő embernek, és az ajándékozónak mindenki barátja. 7 A szegényt a testvérei is mind gyűlölik, még inkább eltávolodnak tőle barátai; szavaival unszolja őket, de hiába. 8 Aki értelmet szerez, önmagát szereti, aki megőrzi tudását, megtalálja a jót. 9 Nem marad büntetlen a hamis tanú, és elpusztul, aki hazugságot beszél. 10 Nem illik az ostobához a fényűzés, sem a szolgához az uralkodás a vezetőkön. 11 Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket. 12 Ha a király haragszik, olyan, mintha oroszlán morogna, de jóakarata olyan, mint a fűre hulló harmat. 13 Apjának szerencsétlensége az ostoba fiú, és mint a szüntelen csepegő háztető, olyan a zsémbes asszony. 14 A ház és a vagyon apai örökség, de az Úrtól van az okos feleség. 15 A restség mély álomba merít, és a lusta ember éhezik. 16 Aki megtartja a parancsot, megtartja életét, de aki nem törődik teendőivel, meghal. 17 Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét. 18 Fenyítsd meg fiadat, míg van remény, de ne vigyen odáig indulatod, hogy halálát okozd! 19 A nagy haragú ember fizessen bírságot, mert ha elengeded neki, még nő a haragja. 20 Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy! 21 Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tervei valósulnak meg. 22 Amit az embertől megkívánnak, az a hűség, ezért jobb a szegény ember a hazugnál. 23 Az Úr félelme életet jelent: az ember elégedetten alszik, nem éri veszedelem. 24 Belenyújtja kezét a rest a tálba, de már a szájához nem viszi. 25 Ha megvered a csúfolódót, az együgyű okul, ha megfedded az okost, az belátja annak értelmét. 26 Szégyellni való és gyalázatos az a fiú, aki bántalmazza apját, vagy elkergeti anyját. 27 Ha nem hallgatsz, fiam, az intésre, tévelyegni fogsz okos tanítások nélkül! 28 A haszontalan tanú csúfot űz a törvényből, a bűnösök szája pedig csak úgy nyeli az álnokságot. 29 A csúfolódókat készen várja az ítélet, és az ostobák hátát az ütleg.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(6) „…az ajándékozónak mindenki barátja.” (Példabeszédek 19)
– Ma is elevenen igazak ezek az üzenetek: minden kétsoros megérint, „telitalál”; és a megváltó Úr után kiált. Ezek a több évezredes üzenetek rámutatnak arra, hogy az ember minden korban ugyanolyan gyarló; változni csakis az Isten hatalma által képes!
– Hát nem így van ma is mindaz, amiről itt olvasunk? (4; 6–7) Szeretnek az emberek, amíg van mit adnod; de nem szeretnek, ha már nem tudsz adni. Szeretnek, amíg „igent” mondasz nekik – bár minél többet adsz, annál inkább követelnek –; és meggyűlölnek az első „nem” után, bármennyit is adtál azelőtt nekik. Fordítsuk csak meg bátran az üzenetet: addig szeretem a másikat, amíg „hasznom” van belőle, és elfelejtem a „barátot”, ha már nem tud segíteni.
– Istenfélelmes bölcsességből fakad az a nagy ajándék, amikor az ember ezeken az emberi gyarlóságokon átlát, erre számít, és mégsem fagy meg szívében a szeretet. Az ilyen ember a feltámadott Jézus Krisztussal „beszélgetve” jár az élete útján (Lukács 24,15–34). Ez a hitből fakadó bölcsesség mennyei, krisztusi összefüggésekben lát mindent: ezért ismeri önmagát, ismeri a másik embert, de mindenekelőtt ismeri az Isten megváltó szeretetét. Ebből az ismeretből nem kapkodás, hanem mindig megfontolt, józan, szeretettel teli életvezetés következik (2); amely minden tökéletlensége ellenére sem szól és cselekszik álnokul (1; 5; 9); nem zúgolódik (3); hanem az Úrra hagyatkozva merészeli szeretni önmagát is, hogy tudjon szeretni másokat (8).