„Mert ezek a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva.” Lk 21,20–24
20 Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet ellenséges seregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak pusztulása. 21 Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, menjenek ki onnan, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda. 22 Mert ezek a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva. 23 Jaj azokban a napokban a terhes és a szoptatós anyáknak, mert nagy nyomorúság szakad a földre és harag erre a népre. 24 Kardélre hányják és fogságba viszik őket mindenféle nép közé, és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.
Bibliaolvasó Kalauz – Kaszó Gyula igemagyarázata
Furcsa érzés azt olvasni, hogy Jeruzsálemhez pusztulás (20.24), nyomorúság (21.23) és bosszúállás (22) közeledik, miközben virágvasárnapon arra emlékezünk ünnepelve, hogy ez a város az Úr üdvösséget hozó látogatásának célállomása volt (vö. Lk 19,28–40.). Ez a hittel tapintható feszültség segíthet nekünk abban, hogy minden napunkban – így a mában is – keressük, ismerjük fel és ragadjuk meg üdvösségre irányuló meglátogatásunk idejét.
RÉ 331 MRÉ 212
„…az Úr seregének a vezére vagyok.” Józsué 5
1 Amikor meghallotta az emóriak összes királya túl a Jordánon, nyugat felé és a kánaániak valamennyi királya a tenger mellett, hogy kiszárította az Úr a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek rajta, megdermedt a szívük, és még a lélegzetük is elállt Izráel fiai miatt. 2 Abban az időben mondta az Úr Józsuénak: Készíts kőkéseket, és metéld körül újból Izráel fiait! 3 Józsué tehát kőkéseket csinált magának, és az Arálót-halmon körülmetélte Izráel fiait. 4 Azért metélte őket körül Józsué, mert a hadköteles férfiak, akik kijöttek Egyiptomból, mind meghaltak útközben a pusztában, miután kijöttek Egyiptomból; 5 körül volt ugyan metélve az egész nép, amely kijött, de útközben, a pusztában született nép közül, miután kijöttek Egyiptomból, már senkit sem metéltek körül. 6 Mert negyven évig vándoroltak Izráel fiai a pusztában, miközben elpusztult az egész nép, valamennyi hadköteles, aki kijött Egyiptomból, mert nem hallgatott az Úr szavára. Ezért megesküdött az Úr, hogy nem engedi meglátniuk azt a földet, amelyről megesküdött az Úr atyáiknak, hogy nekünk adja, a tejjel és mézzel folyó földet, 7 és fiaikat állította a helyükre. Őket metélte körül Józsué. Ezek ugyanis körülmetéletlenek voltak, mert útközben nem metélték körül őket. 8 Amikor azonban befejezték az egész nép körülmetélését, a helyükön maradtak, a táborban, amíg erőre nem kaptak. 9 Az Úr pedig ezt mondta Józsuénak: Ma hárítottam el rólatok az egyiptomi gyalázatot. Ezért hívják azt a helyet Gilgálnak mind a mai napig. 10 Amikor Gilgálban táboroztak Izráel fiai, megtartották a páskát a hónap tizennegyedik napján este Jerikó síkságán. 11 A páska második napján kovásztalan kenyeret ettek a föld terméséből és pörkölt gabonát ugyanazon a napon. 12 A manna pedig megszűnt a következő naptól fogva, hogy ettek a föld terméséből. Nem volt többé mannája Izráel fiainak, hanem már abban az évben Kánaán földjének a termését ették. 13 Amikor Józsué Jerikónál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez? 14 Az pedig így felelt: Nem, én az Úr seregének a vezére vagyok; éppen most érkeztem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, meghajolt, és ezt kérdezte tőle: Mit akar mondani szolgájának az én Uram? 15 Az Úr seregének a vezére így felelt Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué így is tett.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(14) „…az Úr seregének a vezére vagyok.” (Józsué 5)
– Megdermedt a környező népek szíve, és még a lélegzetük is elállt, amikor Isten népe megjelent közöttük. Hisszük, hogy Jézus Krisztus eljövetele óta nem dermesztő a jelenlétünk, de mégis istenfélelmet támaszt általunk az Úr ott, ahol élünk (1).
– Isten népe, a hosszú pusztai vándorlás után, megerősítheti az Úr megtartó szeretetének szövetségét: annak külső, testünkön-életünkön hordott jele ugyanúgy fontos (2–8), mint az Úr szabadító tetteire emlékeztető ünnepek megtartása (10–12). Mindkettő az Úrba vetett hitünket erősíti; azt az egyetlen hitet, amely Jézus Krisztusban, leveszi életünkről a gyalázatot (9). Ez a gyalázat valójában töredékes, halandó ember életünk gyalázata, annak minden gyarlósága és nyomorúsága. Micsoda öröm: Istenünk elhárította rólunk a gyalázatot.
– Az Úr seregének vezérét látja Józsué, nagy küzdelmei előtt. Ekkor Józsué, akárcsak Mózes, leveszi a saruját az Úr színe előtt (2Mózes 3,5). Áldott bizonyosság: harcainkban velünk van az Úr, legyőzhetetlen seregével. Az Úr seregének élén Jézus Krisztus áll, aki a győztes! (Jelenések 3,21) Krisztusunk a bűn, a betegség, a halál, a gonosz hatalmát győzte le. Ezért Jézus Krisztus nem pusztító, kivont karddal jön segítségünkre, hanem szavának, Igéjének új életet adó, hatalmával (13–15).